-Uhh, baszki én már megyek is!- fordultam le a székről, ám kis híján majdnem leestem.
-Várj, Jimin így nem mehetsz haza, ittas vagy! -kiáltott utánam, ám én fürgébb voltam nála.
Nem foglalkoztam vele, nem vagyok olyan állapotban hogy azt is megtudjam mit akar.
De jó szívemnek hála, megtorpantam, és megvártam őt.
Az ajtóból visszafordulva lestem Jungkook-ot, aki sietősen felém tartott, kilépve mögöttünk szépen bezárta a bárt majd felém fordult.
-Figyelj Kookie...te most szépen hazamész én meg egyedül is hazatalálok. -mondtam nehezen forgó nyelvvel. Szédült velem a világ.
Felvonta az egyik szépen ívelt szemöldökét, és úgy nézett le rám, szerintem éppen azt vizsgálja hogy tízes skálán mennyire vagyok hülye.
-Miért vagy ilyen kicseszett magas Kookie?-böktem a vállára kuncogva, olyan vicces képet vág.
Felnéztem az arcába, bár majdnem kitörtem a nyakam magassága miatt. Szép szemei szórakozottan tartottak fogva.
Meguntam idétlen bámulását, inkább megfordultam és ide-oda billegve kezdtem el menni azt hiszem haza, bár akkor nem voltam biztos abban sem.
-Jimin nem arra laksz. -ért mellém Jungkook, eljátszva a testőrömet.
-Naa hagyj békén! -nyafogtam, majd kisgyerek módjára tovább indultam,
-Várj már! ragadta meg a karomat.
Közelebb húzott magához és bele suttogta a fülembe:
-Még mindig nem arra laksz, ChimChim.
Olyan mély hangon beszélt hogy az alhasam megremegett tőle, fáradt sóhaj hagyta el a számat majd a kobakomat ráhajtottam Jungkook vállára, mert már nem egészen tudtam lábon állni.
Kívülről annyira meghitt vagy erotikus jelenet lehetett, mint a mozivászonra vetített filmek.
-Akkor mutasd meg. motyogtam.
Ujjammal megcsíptem az állát, játékos mozdulatokkal végig simítottam a fülén.
-Nem alszol nálunk? -kíváncsiskodtam, bele sem gondoltam miket beszélek. Csak úgy járt a szám, reggel mind ezt biztosan megbánom.
-Nem zavarlak?-szemem sarkából láttam hogy vigyorog. Szemét!
-Késő este van. vontam fel a szemöldököm, miért zavarna?
Az úton végig mellettem sétált, hátam mögött lévő keze támogatóan segített.
Levettük a kabátunkat és a cipőnket majd megragadva Jungkook karját a szobám felé kezdtem el húzni.
-Na aludjunk. -nyitottam be a szobába.
-De Jimin....
Nem fejezte be a mondatot, mert én kapva az alkalmon löktem az ágyamra. Ki számított volna arra hogy utána kap az illető, akire egyenesen rá esik. Ez olyan klisés jelenet volt, hogy muszáj voltam elnevetni magam, szinte minden harmadik kdrámában ez van.
Ez valami förtelmes de így is jó xd.
BẠN ĐANG ĐỌC
🧷Ismeretlen; jikook™ Átírás Alatt
Teen Fiction-Hát te?-kérdeztem a kanapén ülőtől. Ugyan az a fekete hajú srác ült ott, akit láttam reggel a konyhánkban ülni. -A bátyád legjobb barátja vagyok, Jeon Jungkook.-mosolygott kedvesen. Annyira nem hat meg, a mosolya, kár a gőzért.
