𝘉𝘰𝘭𝘥𝘰𝘨𝘰𝘬 𝘢𝘻𝘰𝘬, 𝘢𝘬𝘪𝘬 𝘴𝘦𝘮𝘮𝘪𝘵 𝘴𝘦𝘮 𝘷𝘢́𝘳𝘯𝘢𝘬, 𝘮𝘦𝘳𝘵 𝘴𝘰𝘩𝘢 𝘯𝘦𝘮 𝘧𝘰𝘨𝘯𝘢𝘬 𝘤𝘴𝘢𝘭𝘰́𝘥𝘯𝘪
•
Már megint ez van, ismeretlen mellett kelni, kényelmetlen ágy, és a ruháim megint szanaszét.
-Hát te, hová mész?-nyitotta ki a szemeit.
-Hát ömm mennem kell a vonathoz mindjárt lekésem.-néztem a karomra, de óra, az nem is volt rajta.
Be kell szerezni egyet.
-Ugye vágod, hogy errefelé nincs is vonat, ráadásul az én kocsimmal jöttünk.-vonta fel a szemöldökét.
-Uhh baszki hát akkor izé ömm....hazamegyek gyalog. -nevettem kínosan.
Felkaptam a ruháimat majd beszaladtam a fürdőbe.
Most esik le hogy a pasi nevét sem tudom, de viszont tegnap éjszaka jó volt vele az ágyban, kétségkívül igaz.
-Most mennem kell....
Itt elakadtam mert mint mondtam nem tudom a nevét.
-Cortez.-sóhajtott.
-Akkor köszi az időt amit velem töltöttél, Cortez.-léptem ki az ajtaján. Utoljára még megnéztem magamnak a CD-it, klasszak.
Kisurrantam az ajtón majd felvettem a kapucnimat, ezek után már csak haza kell érjek.
Tudtam, hogy ha otthon leszek, akkor Sebastian csípős megjegyzéseit kell majd hallgatnom, vagy ha azt nem, akkor a barátai hangoskodását.
Gyalog vagy fél óra alatt értem haza, most nyári szünet van és ráadásul most kezdődött el pár napja ezért ráérősen sétáltam a hosszúnak tűnő beton járdán.
Nem sietek sehova.
Otthon édes otthon, előhalásztam a kulcsot majd nagy sóhajjal kinyitottam azt.
A tévé hangos ricsajjal szólt a nappaliból, ebből arra következtettem, miszerint Sebastian haverjai itt vannak.
Ő neki, mindig olyan faszául ment ez a barátság dolog, ő az az ember aki könnyen beilleszkedik.
És itt vagyok én, aki egy csomó egyéjszakás kalandon van túl.
Mindenkivel mogorva és elutasító, a fekete bárány.
Meg sem várva hogy észrevegyenek bementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt, kizárólagos alapon csak egy üveg vízért.
Annyira lefoglalt a hűtő hogy észre sem vettem, hogy valaki ül az asztalnál, valaki rajtam kívül van a konyhában.
Megugrottam és a mosogatónak mentem ijedtemben. Oké, a csípőm kettétört.
VOCÊ ESTÁ LENDO
🧷Ismeretlen; jikook™ Átírás Alatt
Ficção Adolescente-Hát te?-kérdeztem a kanapén ülőtől. Ugyan az a fekete hajú srác ült ott, akit láttam reggel a konyhánkban ülni. -A bátyád legjobb barátja vagyok, Jeon Jungkook.-mosolygott kedvesen. Annyira nem hat meg, a mosolya, kár a gőzért.
