🧷Ismeretlen; jikook™ Átírás Alatt

Tenger

Hosszú volt az út, amely egészen Horvátországba vezetett. Én természetesen végig aludtam az utat, Jungkook és Sebastian zenét hallgattak egy fülhallgatón keresztül, néhány zenét ajánlott is Jungkooknak, aki természetesen le is töltötte azonnal. Vagy éppen azután, miután meghallgatták.

-Mindjárt megérkezünk a szálláshelyre, valaki felébresztené Jimint.-szólt anyám, az anyósülésről.

Jungkook ült mellettem, így rajta volt a sor, hogy egy válba lökéssel felébresszen engemet, az amúgy nem mély alvásból.
Kinyitottam a szememet, rögvest azután a tengert pillantottam meg, és azt hogy a kompon vagyunk, nem is az úttesten. Ennyire eltelt az idő?

-Elmehetnénk úszni miután letettük a csomagokat.-ötletelt anya, aztán a komp kikötött, mi pedig elindultunk az autóval lefelé a hajóról.

Mielőtt megszólalhattam volna anya közbevágott.

-Kötelező!- mondta rám nézve, szigorú tekintetét gyakorolva. Nem igazán megy neki az ilyesfajta dolog, általában tökre engedékeny anyuka.

-Alig várom.-szorítottam össze a fogaimat.-jobban összefogtam magamon a pulcsit, amit még aputól kaptam egy erdei felderítő versenyen. Ott mindenféle dolgokat gyűjtöttünk együtt, na és ott vette nekem az egyik vásáron.

Javában elmúlt négy óra, mire végeztünk a pakolással, míg én csak simán letettem a magamnak választott ágyra, azt a táskát amiben minden kütyüm benne volt.
A tengerpart mesés, már-már filmbe illően lélegzetelállítónak nyilvánult meg.
Kéklő felszínén a nap fénylő, s aranyló csíkokat festett rá. A nap saját vászna.

Sebastian és az apám berohantak a vízbe, anyám elment a part melletti sétányon nézelődni, talán egy új táskát is vesz magának mire visszatér, nos én meg lefeküdtem a pokrócra, és elnyúltam azon akár egy macska.

-Alszol?- felettem ácsorgó Jungkook, vetett rám árnyékot.

-Nem, csak gyakorlom amikor meghalok.-mondtam részben elmosolyodva, részben pedig gúnyosan.

Megjegyzésemet figyelmen kívül hagyva, újabb kérdést tett fel, ezúttal jóval kíváncsibban.

-Nem akarsz egyet úszni?-kérdezte.

-Nem igazán.- húztam el a számat.

-Na gyere már, majd segítek megszárítani téged, ha ettől tartasz.- könyörögve nézett le rám. Valamiért annyira akartam hogy elmenjek vele úszni.

-Nem is tudom. Mi van ha kiderül, hogy valójában sellő vagyok, és eddig titkoltam.-viccelődtem.

-Jaj, de humoros valaki.-forgatott szemet.-Jössz vagy sem?-unszolt továbbra is. Nem adja fel egykönnyen.

-Hát jó, legyen.-sóhajtottam megadóan.

-Ó, mintha hatalmas áldozatot hoznál értem Jimin, pont úgy csinálsz.-bökött oldalba.

-Meglehet hogy így van.-nyőgtem fel, nem kellemes érezés amikor az ujja találkozik valamelyik bordámmal.

Felsegített a földről, ezután pedig elengedve a kezemet a víz felé kezdett el futni. Én sétálva követtem őt, nincs az az isten, hogy én fussak ilyen melegben. Rohangáljon akinek hét anyja van.
Jungkook elég messze úszott, a mélyebbik részre, tudtam követni őt, hál istennek az úszás tudásom elért idáig, mély vízben is remekül tájékozódom. Ami annyit rejt magában, nem fulladok meg azonnal, amint nem ér le a lábam.

-Gyere.-intett kezével.

-Hova?

-Majd meglátod.-intett le.

Vakon követtem, nem tudtam hová tart éppen, bíztam benne és abban is hogy ha szerencsém van nem megölni készül, akárhová is tartunk
Mikor már leért a lábunk, sétálva mentünk egészen a homokos partig, ott pedig kimentünk a vízből, hűvös levegőnek köszönhetően libabőr keletkezett a bőrömön.

-Jössz már?-unszolt. Izgatottság csendült hangjában.
Türelmetlen.

Aztán jött az igazi meglepetés, legalábbis számomra.
Amit láttam, ledöbbentő volt.
Kör alakban kis meder, ami ránézésre is mélynek tűnt, benne kéken csillogó víz habzott.
Nem volt ugyan sötétség, de félhomály uralkodott.

-Ez gyönyörű.-lebénultan ácsorogtam, bambán nézve a lefelé nyúló cseppköveket.

Jungkook a peremére sétált majd lassan bemerészkedett, én csak leültem a szélére és a lábamat lógattam bele, tudom elég gyáva vagyok, de nem bízom a víz mélységében.

-Gyere, jó a víz!-nógatott.

-Nagyon hideg.-tiltakoztam.

-Ne nyavajogj,  segítek.- úszott oda hozzám, segítő kezekkel nyúlt felém.

Két hatalmas tenyerét a derekamra vezette, egy kicsit megemelve behúzott a vízbe. Picit várt, majd mikor már látta, hogy megszoktam elengedett, egy kicsit hátrébb úszott tőlem Ajkai mosolyra húzódtak.

-Na milyen? Nem is olyan rossz.- mosolygott szelíden.

-Kellemes.-sóhajtottam.

-Én mondtam neked.- vigyorgott továbbra is.

-Tudom, tudom. Te mindig mindent tudsz.-forgattam szemet.
Sóhajtottam egyet.

Egy pillanatig tartott míg a szemembe nézett, aztán kézfejével meg cirógatott. Pont ott ahol valószínűleg most vöröses rózsák nyíltak.

-Túl sokat sóhajtozol.-szája sarka megrándult, mintha egy feltörekvő mosolyt próbálna elfojtani.

-Barom!- fröcsköltem le vízzel az arcát.

Hangos hahotázással  úszott hátrébb tőlem, kérlelt arra, miszerint hagyjam abba, mert már így sem lát túl sok mindent.

-Gyere csak ide!-játékosan elindult felém, ijesztő szemekkel bámult rám.

Nagyon megijedtem, főleg akkor adtam hangot az ijedtségemnek, amikor karjai és a barlang pereme közé zárt, elzárva minden menekülési utat.
Innen tudtam, nincs menekvés.

-Áh, beütöttem a hátamat.-nyüszítettem fel.

-Nem lesz tőle semmi bajod.-valószínűleg azt feltételezte, csak ki akarok bújni az alól, hogy megbosszulja amiért arcába fröcsköltem a vizet.

-Dehogynem! Mi van ha holnapra belilul?-észrevétlenül válára csúsztattam kezeimet, hogy fenttartsam magamat.

-Ahhoz hogy ez történjen, fel kellett volna kenjelek a falra.-mosolygott.-Igazi barlang rajz lenne belőled.-láttam rajta mennyire büszke a saját viccére.

Azért én is elmosolyodtam rajta.