Úgy döntöttem nem várok sokat, áthívom a legjobb barátomat akit születésem óta ismerek, becses nevén Taehyung, pont úgy viselkedik ahogy egy barátnak kell. Ha kérek egy doboz fagyit tőle, ő máris átalakul fagyisbácsivá, és hoz nekem.
-Tae, szia!-üdvözöltem hangosan a telefonomba, tudniillik néha megsüketül.
-Hellóka Chim, mizu?-hallom hogy valamit matat aztán az ágya megnyikordul.
-Átjössz hozzám?- a remény hal meg utoljára, alapon reménykedem, hogy áttolja a seggét.
Nem igazán szeretek egyedül lenni, itthon pedig úgy érzem az vagyok.
-Ott van a bátyád? -csendül fel a hangja, egy idő után.
Drága Tae, nem igazán kedveli Sebastian-t, ezt tudatára is adja néha.
-Igen, de neki is itt van az egyik barátja, és most vele foglalkozik éppen. motyogtam a földet nézve.
Az előbb hallottam hogy valami idétlen videojátékról beszélnek, meg arról hogy milyen jó csajozási tippeket tudna adni ha Jungkook-nak az végre elmenne bulizni egy jó nagyot.
Jungkook azóta nem ment haza, amikor este felmentem tudván, hogy hazament, ott feküdt az ágyamban, magához szorítva a takarómat.
Ezért én maradtam a kanapén, kint éjszakáztam, mondanom sem kell a hátam, mai nap folyamán olyan mintha megmaszíroztak volna egy sajtreszelővel.
-Jó akkor átmegyek, hozzak valamit?-imádom ha ezt a kérdést teszi fel, félreértés ne essék, én is veszek neki egy csomó mindent, tehetősebb családból való.
-Fagyit, csokisat és csak azt. feleltem mosolyogva.
Letettem a telefont és mosolyogva fordultam meg hogy elmenjek a szobámba ám pont ekkor választotta ezt a pillanatot, hogy nekem jöjjön valaki. Valaki azaz Jeon kibaszott Jungkook.
-Nem tudsz odafigyelni!-meredtem rá.
Aztán megláttam Sebastiant közvetlen mögötte. Csodás…sőt mi több, Pazar!
Mindkettő engem bámult, én meg mint akinek perzselő fáklyát nyomnak az arcába, elkaptam a tekintetemet.
-Nézzétek, nem vagyok kirakati baba, szóval légy olyan szíves ne bámuljatok.-úgy tettem mintha laráznék valamit a kezemről, hogy aztán nagy ívben kikerüljem őket.
Tae nem sokat váratott, amint betoppant az ajtón én már szaladtam is felé, üdvözlés gyanánt lepacsiztam vele.
-Na végre hogy itt vagy, hiányoztál! ugrottam az ölébe, nálunk ez megszokott mozdulat.
-Te is nekem Chim!
Telt az idő én pedig egyre jobban boldog voltam, a szokásos hülyeségével próbált felvidítani, én meg csak kacagtam,és kacagtam.
Végtére is ez a legjobb barát feladata, hogy ha szomorú vagy felvidít, ha boldog vagy veled együtt nevet, ha sírsz megvigasztal.
Ez így kerek.
ESTÁS LEYENDO
🧷Ismeretlen; jikook™ Átírás Alatt
Novela Juvenil-Hát te?-kérdeztem a kanapén ülőtől. Ugyan az a fekete hajú srác ült ott, akit láttam reggel a konyhánkban ülni. -A bátyád legjobb barátja vagyok, Jeon Jungkook.-mosolygott kedvesen. Annyira nem hat meg, a mosolya, kár a gőzért.
