Legjobb barátok... vagy mégse? // Kempf Zozo

Hetedik Rész ~Beka Szemszöge

Mondtam, hogy nem akarok Twister-ezni! Igazából nem tudom mi ütött belém, és hogy miért rohantam el, egyszerűen csak megijedtem a tudattól, hogy olyan közel kerültem Zozóhoz, és hogy talán megérzi, hogy mennyire dobog a szívem...
-Becks! - hallottam lentről Zozo hangját, és ezzel egy időben be is vágtam a fürdőszoba ajtaját. Becks. Kicsi korunkban mindig így hívott, valami filmben hallotta, és neki megtetszett, mert szerinte az "mennyire menő már". Én pedig örültem, hogy becenevet adott nekem. Most viszont nem tudtam mit kezdeni a felgyülemlett érzelmeimmel, túl sok volt, hogy olyan közel volt hozzám Zozo, hogy éreztem az illatát... A gondolataimból egy kopogás szakított ki.
-Petra vagyok - suttogta be Petra a résnyire kinyitott ajtón.
-Gyere - mondtam, mire belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi volt a baj? - kérdezte furán, leülve mellém a fürdőkád elé.
-Őszintén? Gőzöm sincs. Csak úgy rám jött az az érzés, hogy legszívesebben az arcába üvöltenék, hogy miért nem veszi észre, hogy mit érzek iránta, de tudom, hogy nem tehetem, mert az a barátságunkba kerülne - magyaráztam, mire Petra lassan bólintott egyet.
-De lehet lenne valami más is- mondta, mire kérdőn felnéztem rá. - Nemár, te nem látod, viszont mi igen. Úgy követ téged a tekintetével, mikor át haladsz a szobán, mint mikor Csumpi vagy Zizi várja a csontot- magyarázta, mire a szemöldökömet ráncolva rá pillantottam.
-Most lekutyáztad Zozót? - kérdeztem, mire Petra elnevette magát. Mosolyogva átkarolta a vállamat, és magához szorított.
-Én csak azt mondom, hogy a helyedben elmondanám neki az érzéseimet. Ki tudja, mi sülne ki belőle - mondta, majd felállt, és a kezét nyújtva felrántott a földről, és együtt mentünk le a lépcsőn. A fiúk a kanapén ültek, Patrik és Imi nagyon vitatkoztak valamin de Zozo csak csendben hallgatta őket. Mikor meglátott, kihúzta magát, jelezve, hogy azt "kérdezi", hogy '' minden oké" vagy hogy "mi történt". Csak biccentettem, hogy jól vagyok, nincs semmi, majd leültem Petra mellé a földre.
-Activity-zni kéne. De úgy, hogy mi gondoljuk ki, hogy mit mutogatunk, és úgy kell kitalálni- gondolkodott Imi hangosan, mikor észre vette hogy mi is vissza tértünk. Miért? Miért akar mindig játszani? Unottan beleegyeztünk, de csak úgy, hogy Imi kezd. Petrával felültünk a kanapéra, én Petra mellé, ő Patrik mellé, aki Zozo mellé, így jó távol kerültem tőle. Fura volt, de muszáj. Nem bukhatok le. Imi mutogatni kezdett, de tényleg, a kezével mindenféle formát leírt, de mi csak döbbenten pislogtunk.
-Ez mi? - kérdezte tanácstalanul Patrik.
-Ez Amerikától a vasalóig bármi lehet- ráncoltam a homlokom, hátha sikerül rájönnöm. -Imi, ez mi? - kérdezte végül Zozo, miután tippeltünk párat.
-Mónika show! - engedte le a karját csalódottan Imi. Hm. Erre nem gondoltam. Ennél már csak jobb lehet.