Tizenkettedik Rész ~ Zozo Sz.sz.

685 31 0
                                    

Amikot Petra kimondta Beka "feladatát", kihagyott pár ütemet a szívem. Bekának érzései lehetnek irántam? Beka szeret?!
-Beka? Miről van szó? - kérdeztem döbbenten, a fejemet kapkodva Beka, Imi, Patrik és Petra között. Mivel senki nem válaszolt, csak még jobban bepörögtem. - Beka, miről van szó? - ismételtem meg magam. Beka csak elkerekedett szemmel meredt rám, majd vissza fordult Petrához. Na, itt lett elegem. - Beka! Gyere! - ragadtam meg óvatosan Beka kezét, és talpra rántottam, majd felvonszoltam az emeletre. Amint bezártam a szobám ajtaját, láttam, hogy nincs rendben. Mindig rám néz, ha valami komolyról van szó, de most nem tette. És ez összezavart.
-Nézd, Zozo, én... - kezdte suttogva, de nem bírtam így.
-Hogy értette Petra, hogy mit érzel irántam? - kérdeztem a szavába vágva, mire felnézett rám, egyenesen a szemembe. Sírt. Te jó ég, sírt! A csodálkozástól meg sem tudtam szólalni. Csak álltunk ott csendben és bámultuk egymást.
-Nézd, Zozo, én tényleg nem tudok mit mondani erre - törölte le a könnyeit, mire csak még jobban összezavarodtam.
-Beka, ezt meg hogy...? - kezdtem, de közbe vágott. -Szeretlek - kiabált rám, mire megfagytam a döbbenettől. Beka szeret? ENGEM? Félreérthette a habozásomat, ugyanis folytatta. - Basszus, észre sem vetted, hogy mit érzek, igaz? - kérdezte a könnyeit törölgetve. Miattam sír! Basszus! Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Mondjam vissza, hogy szeretem? De épp most ordított le... Így inkább az ösztöneimre hallgattam, és csak odaléptem hozzá, és megcsókoltam. Beka azonnal visszacsókolt, így minden kételyem elszállt. Érezhetően Beka is megnyugodott, ugyanis nem ütött le, miután elszakadtunk egymástól.
-Szeretlek - suttogtam, miközben neki támasztottam a homlokomat az övének. Hogy én mióta várok erre! - Én is szeretlek, te lány - suttogtam, mire elnevette magát. Nem tudom, meddig állhattunk így, a homlokunkat összenyomva, de végül rákulcsoltam a kezem az övére. - Akkor most barát-barátnő dolog van, vagy...? - kezdtem, mire elnevette magát.
-Szerintem barát-barátnő dolog van. De mi az a vagy? - kérdezte mosolyogva, mire a szememet forgatva kinyitottam az ajtót. - És amúgy is, olyan romantikus vagy! "Barát-barátnő dolog"? Ez kell egy Hollywood-i filmekbe, nem nagymonológ - szívta a véremet, mire elengetem a kezét, és átkaroltam a vállát.
-Azért valld be hogy tetszett neked - vigyorogtam rá, mire elnevette magát. Biztos, hogy nem százas a csaj. De én szeretem.

Legjobb barátok... vagy mégse? // Kempf Zozo Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang