Legjobb barátok... vagy mégse? // Kempf Zozo

Tizenegyedik Rész ~Beka Sz.Sz.

Nem tudom, hogyan, de Zozo megcsókolt. Mármint tudom, hogy felelsz vagy merszeztünk, de akkor is, nem gondoltam volna, hogy megteszi. Rendesen beleszédültem a tudattól, hogy Zozo, a legjobb barátom, a srác, akiért jó pár éve oda vagyok engem csókol. Az arcára csúsztattam a kezem, úgy húztam magamhoz, és egészen addig csókoltuk egymást, amíg el nem fogyott a levegőnk. Levegőt kapkodva húzódtunk el egymástól, és zavartan néztem a szemébe. Ő is ugyanolyan zavartan, vörös accal nézett rám, majd a hajába túrt. Visszafordultam a többiek felé, és találkozott a tekintetem a szemben ülő Petrával, aki csak vigyorgott. Pf. Pár pillanattal később Zozo őt választotta ki, mert, és le kellett öntenie magát egy pohár hideg vízzel, amit tisztességesen meg is csinált. Ezt nevezhetjük bosszúnak, amiért majdnem lebuktatott? Hm... Két perccel később ugyanúgy ültünk a szőnyegen, mint ezelőtt, csak most Petrának vizes volt a haja, és ezért egy törölközőt csavart a fejére, ami miatt úgy nézett ki, mint egy török. -Beki, felelsz vagy mersz? - mosolygott rám a vizes tincsei mögül Petra. Hm. Gyanús volt nekem. És nem hiába.
-Felelek- közöltem, állva a sunyi tekintetét.
-Oké... Mondd el, mit érzel Zozo iránt! - mondta, mire megmerevedtem, még levegőt is elfelejtettem venni. Nem hiszem el, hogy Petra elárult! Elkerekedett szemmel néztem Petrára, nem mertem Zozo felé fordulni. Nem akartam tudni, mit gondolhat rólam. Basszus! Csak bámultam Petrát, és próbáltam rájönni, hogy mit reagáljak.
-Beka? Miről van szó? - kérdezte Zozo furán, mire elkerekedett szemmel felnéztem rá. Még így ülve is magasabb volt nálam. - Beka, miről van szó? - kérdezte Zozo ismét, kicsit élesebben mint az előbb, de én csak döbbenten vissza fordultam Petra felé, és próbáltam a tekintetemmel megölni. Ha ezzel elcseszte a barátságomat Zozoval, én komolyan elásom a hátsókertben. De ő csak vigyorgott. Én ezt nem hiszem el! - Beka, gyere! - ragadta meg a karom minden előzmény nélkül Zozo, majd felrángatott a földről, és a lépcső felé vonszolt. Riadtan visszanéztem a többiekre, Petra elkerekedett szemmel, de vigyorogva bámult utánunk, Imi a hüvelykujját feltartva nézett minket, Patrik pedig nem értette a helyzetet, csak döbbenten meredt ránk. Zozo rám sem nézett felfelé menet, csak rángattott maga után, és mikor beértünk a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót. Én tanácstalanul leültem az ágyra, és a kezemet kezdtem bámulni. Nem mertem Zozóra nézni, féltem, hogy látnom kell a csalódott arckifejezését. És annál nincs rosszabb.
-Nézd, Zozo, én... - kezdtem, de félbe szakított.
-Hogy értette Petra, hogy mit érzel irántam? - kérdezte, mire a könnyeimet törölgetve felnéztem rá. Ennek nem így kellett volna történnie! Egy szót sem szóltam, csak néztem rá, egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék erre. Egyszerűen képtelen voltam bármit kinyögni, csak arra tudtam gondolni, hogy a fiú, akit évek óta szeretek, most megtudta, amit évek óta olyan gondosan elrejtettem előle, és fejben totál szétestem.
-Nézd Zozo, én tényleg nem tudok mit mondani erre - suttogtam erőtlenül, és idegesen letöröltem a könnyeimet. Mikor Zozo tudatáig elért, hogy sírok, elkerekedett a szeme.
-Beka, ezt meg hogy...? - kezdte, de félbe szakítottam.
-Szeretlek - szóltam közbe a kellettnél kicsit ingerültebben. Filmes szerelmi vallomások, nesze nektek, így kell ezt. Üvölts rá a fiúra aki tetszik. Gratulálok Beki🤦🏻‍♀️ - Basszus, észre sem vetted, hogy mit érzek, igaz? - töröltem le a könnyeimet megint. Mikor leesett, hogy mit mondtam, döbbenten kerestem Zozo tekintetét, de ő csak bámult rám. És ez volt a legrosszabb. Nem mondta, hogy csalódott bennem, hogy utál, hogy hazudtam neki, hogy ne szóljak hozzá... Csak bámult. Mielőtt megszólalhattam volna, hogy letagadjam az egészet, Zozo villámgyorsan közelebb lépett, elkapta a csípőmet, és magához húzva megcsókolt. Ez már nem olyan volt, mint az előbb lent. Tudtam, éreztem, hogy ő akarja így, nincs kényszer, csak ő és én.
-Szeretlek - suttogtam, mikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól. -Én is szeretlek, te lány- támasztotta neki a homlokát az enyémnek, mire elnevettem magam. Igaza volt Petrának. Lehet tényleg több volt köztünk, mint gondoltam, hogy lehet.