Legjobb barátok... vagy mégse? // Kempf Zozo

Hatodik Rész ~Zozo Szemszöge

Arra ébredtem, hogy Beka mocorog. De úgy nagyon. Álmosan kinyitottam a szemem, és az első dolog amit megláttam, Beka zöld szeme volt. Hű. Gyorsan felmértem a helyzetet, én a csípőjét öleltem át, ő pedig mosolyogva nézett rám. Francba! Én épp átölelem őt! Basszus!
-Jó reggelt - suttogta mosolyogva, mire csodálkozva felültem, és az éjjeli fény világításában (Beka kicsi kora óta retteg a sötétben, és csak kis lámpával mer aludni) megnéztem az órát. Mikor rájöttem, hogy nem a pontos időt mutatja, és nem este hatkor keltünk, vissza dőltem Beka mellé. Csak néztem a szemébe, és... És kopogtak! Hát én ezt nem hiszem el! Póker arccal kimásztam Beka mellől az ágyból, és ajtót nyitottam. Petra volt és a tükörtojásokról magyarázott valamit.
-Hármat - mondta Beka, majd mellettem kilépett a folyosóra. Leesett, hogy a pillanat elszállt, így benyögtem, hogy én is hármat kérek, majd idegesen becsuktam az ajtót miközben valami öltözésről magyaráztam, majd a fejemet a csukott ajtónak döntöttem. Annyira hülye vagyok! Muszáj lesz egy kicsit eltávolodnom Bekától, nem akarom elveszíteni őt. Átmentem a fürdőbe, és fél liter vizet az arcomba fröcsköltem, hogy végre észhez térjek. A pólómat lefelé menet húztam fel, majd a lépcső aljánál egy pillanatra megtorpantam, ahogy észre vettem az Imit ébresztgető Bekát. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. És nem csak az Imi felébresztéséről beszélek, amibe végül én is beszálltam, hanem Beka elkerüléséről. Patrik lerakta elém az egyébként nagyon jó tükörtojást, aminek hatására (vagy az illatára, vagy attól hogy Patrik tarkón csapta egy kéztörlővel) Imi is felkelt, így beszélgettünk, miközben ettünk. Beka viszont egy szót sem szólt, ami nagyon aggasztott. Mi a baja? A reggel miatt csinálja ezt? Baromira elrontottam! Nem kellett volna átölelnem! Olyan hülye vagyok! Reggeli után már épp kérdeztem volna, hogy nézünk e filmet, de Imi hamarabb szólalt meg.
-A szüleitek szobájában találtam Twister-t. Esetleg játszhatnánk azzal- vonta meg a vállát, mire Patrikkal és Petrával bólogattunk, Beka viszont csak riadtan nézett. Utálja a Twister-t. Is. Ez nem az ő reggele. Imi villámgyorsan előkerítette a játékot, fel szaladt az emeletre, amíg mi arrébb húztuk a kanapét és elvettük az asztalt. Beka és Petra próbálták eltolni a kanapét, holott kb együtt nincsenek olyan nehezek mint az a bútor. -Várj, segítek - léptem Beka mellé, mire felnézett rám.
-Megoldjuk nyugi - közölte, majd nekifeszültek újra. Hát, maximum egy centit toltak rajta.
-Na, Beka, hadd segítsek- raktam arrébb, mire Petra is odébb sétált, és átengedte a helyet Patriknak.
-De... - kezdte Beka. Utálja ha segítséget kell kérnie.
-Nyugi már, megoldjuk. De te olyan kicsi vagy, a fotocella nem érzékel, mit akarsz egy 80 kilós kanapétól? - kérdeztem, mire a fejét rázva beletörődött, így Petra mellé állva beszélgettek, majd megjött Imi is, és kipakoltuk a játékot.
-Én pörgetek először! - kapta ki a dobozból Beka a pörgetős cuccot, és törökülésben leült a kanapéra. Mosolyogva néztem, ahogy pörget, majd egyenesen a szemembe nézett.
-Zozo, jobb kéz piros - mondta, mire megadtam magam, és rátettem a kezem a pirosra. Hát, akkor kezdjük. Viszonylag gyors kör volt, Imi valamilyen csoda folytán nem tudta áthidalni a szőnyeget, hogy a jobb lábát a szőnyeg egyik végén lévő sárgán tartsa, a bal lábát pedig a szőnyeg másik oldalán lévő zöldre tegye, így telibe rám és Patrikra esett. Petra persze megúszta, ő a jobb/bal láb sárga, jobb/bal kéz kék pörgetést kapta, ami persze egymás mellett volt... Lehet Beka csak minket szivatott. Nem csodálnám. A következő körben Petra pörgetett, és valahogy úgy csinálta, hogy Bekával teljesen összegabalyodtunk. De úgy nagyon. Ráadásul ha még ez nem lett volna elég gáz helyzet, pedig az volt, Petra pörgetett még egyet, viszont ahogy átraktam egyik helyről a másikra a lábam, az kicsúszott alólam, és telibe ráestem Bekára. Az arcunk között alig volt egy kis távolság, az orrunk majdnem összeért, és akaratlanul is azon járt az eszem, hogy ha most előrébb hajolnék, simán meg tudnám csókolni... De nem tettem. És nem csak azért, mert nem lett volna normális dolog (mert nem lett volna normális dolog ha megcsókolom a legjobb barátomat), hanem mert Beka úgy nézett rám, mintha megütöttem volna. Idegesen feltérdeltem, mire Beka felpattant, és felrohant az emeletre.
-Becks! - kiáltottam utána, és már indultam volna, de Petra megelőzött. Egy gyilkos pillantást vetett rám, majd ő is eltűnt a lépcsőn. Nah, szép volt Zozo, ezt jól elcseszted.