Üres képkeret. Üres, akár én belül.
Értéktelen. Fájdalom ül szívemben legbelül.
Fájdalom. Könnyekkel tarkított arccal nézek vissza.
Fájlalom. Akarom az életemet vissza.
Értetlen. Az vagyok. Értetlen.
Véletlen. Az történt. Véletlen.
Nem akarom. Félek. Nem akarom.
Néha inkább elveszteném a karom.
Könnyes szemmel gondolok vissza,
Arra mikor még nem gondoltam arra.
Mikor legnagyobb problémám a képkeret volt.
Melybe nem tudtam mit tenni akkor.
Üres képkeret. Az ő hibája volt.
Értéktelen. Az vagyok.
Fájdalom. Fontos lételem.
Fájlalom. Fáj az életem.
Mosolyogva gondolok vissza,
Arra, mikor még nagyon is telt arra.
Mikor nem gondoltam ilyet,
Mikor még gondom volt hogy milyet.
Üres képkeret. Üresebb nem lehet.
Értéktelen. Rosszabb már nem lehet.
Fájdalom. Többet nem lesz ilyen.
Fájlalom. Többet nincs életem.
Eldöntöttem. Vége mindennek.
Nem lesz többé ilyen.
Megteszem. Meghalok, még ha nem is akarok.
De akkor is üres maradok.
Egy újabb depis vers.. Mert miért ne.
ESTÁS LEYENDO
Gondolataim, verseim, és minden egyéb
PoesíaÍgy, a hajnali órákban, annyira unatkozom, hogy úgy döntöttem írok egy könyvet. Igazából csak verseket, és egyéb unaloműző tevékenységeimet akarom megosztani a néppel. Wattpad-en nem vagyok túl népszerű, igazából egy könyvem sincs fent. Aki meg aka...
