Gondolataim, verseim, és minden egyéb

Moraj

Moraj. Halk moraj hallatszik a távolból.
Motor zúgás, fegyver ropogás hangja ez.
Síró, sikító, követelőző gyermekek hangja tölti be a teret,
A moraj, csilingelő nevetéssel vegyítve ezt.

Moraj. Halk moraj hallatszik a távolból.
Hullám csapódás, utolsó sikítás hangja ez.
Fájdalmas ordítás, autó sziréna és fékezés tölti be a teret,
A moraj csilingelő nevetéssel vegyítve ezt.

Moraj. Halk moraj hallatszik a távolból.
Penge sercegés, veszekedés hangja ez.
Néma bőgés, könny csapódó hangja és vér csobogás tölti be a teret,
A moraj csilingelő nevetéssel vegyítve ezt.

Moraj. Halk moraj hallatszik a távolból.
Félő ordítás, fékező autó hangja ez.
Kiáltó emberek, fékcsikorgás, csomagok törése tölti be a teret,
A moraj csilingelő nevetéssel vegyítve ezt.

Moraj. Halk moraj hallatszik a távolból.
Robbanás, törő ablakok hangja ez.
Sikítozás, halál hörgés, imádkozás tölti be a teret.
A moraj csilingelő nevetéssel vegyítve ezt.

Ez a világ, fájdalom, kiáltozás, mindenki élete.
Értelmetlen tenni ellene, hisz tudjuk, úgyis ez történik vele.
Fájdalmasan kiált a halk moraj, lehetséges jövőképek szűnnek meg.
Emberek mosolyognak egymásra, majd lövés dördül.

Az ég elsötétül, emberek borulnak a földre.
Katonák menetelnek, emberek ugranak a szirtről, gyorshajtás, robbanás, történik meg.
Verekedés, ordítás, Amerika.
Ez a világunk. Morajjal hallatszik minden, hiszen az emberek befogják fülüket.

Moraj. Halk moraj hallatszik a távolból.
Fülüket befogó, térdelő emberek, halk beszéde töri meg a csendet.
Burkukon kívül élő, emberek verik az üveget, fájdalmat okozva maguknak.
A moraj körbenéz, megfordul. Nem akar jelet a saját maga okozta fájdalomról.

Utoljára hátranéz, eltűnteti az üveget.
Ütés-, és lövéshangok hangja ez.
Kiáltó, fegyverropogást hallani nem akaró ember sikítása tölti be a teret.
A moraj nem néz hátra. A nyers erő győzedelmeskedett.
Az utolsó fájdalmat nem ismerő leveszi füléről a kezét.
Felnéz. Fegyvercsővel néz fakasszemet. Lövés dördül, a moraj előrenéz.
Nem is volt ez olyan nehéz.

Na szóval: ez a nyelvtani anomália legalább fél éves, és a karantén ideje alatt - valamikor az első hullám elején - született. Többször volt már olyan, hogy azt mondtam, hogy „Na most kirakom, a rohadt életbe is!”, de minden alkalommal meggondoltam magam valami faszság miatt. Viszont most, hogy minden régi és új tanárommal találkoztam már körvonalazódott bennem, hogy nem létező véleményektől jobban félek, mint egy pszichopata fizika tanártól, szóval kiraktam.
Nem hiszem, hogy kapok rá választ, de kinek mennyire lett illúzióromboló az ideji tanárgárdája? Én most kezdem el először komolyabban gondolkodni az iskolaváltáson. (#szarkazmus)