Most nem lesz se vers, se boldog képzelgés a jövőről. Igazából egyszerűen csak úgy vagyok magammal, hogy kell nekem egy hely ahova kiírhatom azokat a rohadt érzéseimet. Példának okáért a veszekedések a családban egyre gyakoribbak, én meg egyre többször menekülnék el ahelyett, hogy ott maradok. Az iskolában több a stressz mint az ELTE-n, én meg egyre jobban érzem úgy, hogy az elképzelt jövőm orvosként vagy ügyvédként egyre távolabb sodródik tőlem. Aztán ott van az, hogy öngyilkos és sima gyilkos hajlamaim vannak. Rengetegszer elképzelem, hogy milyen lehet megölni valakit, esetleg verekedni vele. Kielemzem az embereket, a gyengepontjaikat, és ellenük fordítom. Nem jó ez így... És a vagdosás, esetleg a saját magam bárminemű bántalmazása... Nem érzem jól magam de mosolygok mert kell. Mert tudom, hogy az igazi probléma csak akkor jön amikor nem teszek úgy mintha minden rendben lenne.
És emellett persze ott van az alvás - és evészavarom. Szerelmes vagyok a legjobb barátomba - aki természetesen pont annyira lány mint én - és persze, hogy nem viszonozza szóval a szerelmi életem is pont annyira virul mint én. Szóval eléggé úgy áll, hogy egészen szarul jövök ki az egész helyzetből.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Gondolataim, verseim, és minden egyéb
ŞiirÍgy, a hajnali órákban, annyira unatkozom, hogy úgy döntöttem írok egy könyvet. Igazából csak verseket, és egyéb unaloműző tevékenységeimet akarom megosztani a néppel. Wattpad-en nem vagyok túl népszerű, igazából egy könyvem sincs fent. Aki meg aka...
