Vér a jégen [Befejezett]

4

-Hogy kerültél a szobámba?- kérdezte az ajtóban álva Shoto
-Tessék?- ültem fel a szemem törölgetve
-Készültem lefeküdni de mikor kinyitottam az ajtót te már az ágyban feküdtél
-Tessék?!- néztem körbe mire rájöttem, hogy Shoto szobájában vagyok
-Bármi magyarázat?- rakta keresztbe kezeit
-Öhm... alvajárás?- száltam ki az ágyából

Csak nézett engem egy furca nézéssel ami szinte könyörgött valamiért

-Jobb ha vissza megyek Fuyumi szobájába és zárd be az ajtót mielőtt mégegyszer bejövök ide
-Rendben...- mondta elengedve karjait maga mellé

Vissza mentem Fuyumi szobájába és vissza feküdtem mellé és elaludtam
Reggel mikor felébredtem egy kar volt az oldalamon ami átkarolt és egy test mögöttem ami szorosan ölelt magához
Shoto szobájában voltam és bepánikoltam ahogy egyre szorosabban ölelt

-Shoto! Ébredj fel! Nem kapok levegőt!- mondtam mikor szorítása szorosabb lett a tűrhetőnél
-Mi folyik itt?- lépett be Natsuo a szobába szemét törölve
-Nagyon erősen szorít! Segíts!- mondtam mire gyorsan odajött és leszedte Shoto kezeit rólam
-Minden rendben?- kérdezte mikor kimásztam Shoto mellől
-Nem, nincs- takartam el vörös arcom
-Pontosan mi is történt?
-Hát... tegnap miután elaludtam valahogy ide jöttem és Shoto mikor bejött a szobába akkor felkeltem és vissza mentem Fuyumihoz és újra elaludtam aztán itt ébredtem és Shoto egyre erősebben ölelt magához...
-Lehet rámálma van- nézett Shotora
-Az egyetlen jó dolog abban, hogy erősen ölelt, hogy most nem ropognak a csontjaim- próbáltam ropogtatni magam mint általában minden reggel
-Mindennek van pozitív oldala- mondta egy mosollyal
-Ha tényleg rémálma van akkor fel kéne ébreszteni, nem?
-Mellette ágyút is lehetne robbantani akkor sem ébredne fel
-Van egy ötletem de ezt nem mondhatod el se neki se senkinek!
-Esküszöm, nem fogom- rakta kezét a szívére

Átváltoztam egy cicává és felugrottam Shoto mellé

-Mit csinálsz? Össze fog törni ha ilyen törékeny testben vagy!

Nem figyelve rá közel sétáltam Shotohoz majd elkeztem óvatosan nyalogatni az arcát

-Ugh... hagyd abba...- mondta félálomban
-Ez tényleg bevált...- csodálkozott Natsuo

Leugrottam az ágyról és vissza változtam

-Hogy kerültök a szobámba?- ült fel a szemeit dörzsölve
-[N] elkez- gyorsan befogtam Natsuo száját
-Csak szólni akartam, hogy nemsokára menni fogok- mosolyogtam rá
-Értem...- mondta miközben kiszállt az ágyból és akkor láttam meg hogy egyszál alsónadrágban volt

Paradicsom arcal rohantam ki a szobából és nekimentem egy nagyon izmos mellkasnak emitől hátra is estem

-Vigyázz hova rohansz, állat lány!- nézett rám egy gyilkos tekintettel Endeavor
-Sajnom uram! Nem direk volt!- áltam fel és hajoltam meg
-Mit kerestél Shoto szob- ekkor volt egy gondolata
-Ne gondoljon semmi olyanra, kérem. Nem történt semmi. Azt sem tudom, hogyan kerültem oda
-Tch! Ne szégyeld a tetteid!- sétált el

Tessék? Tessék?! TESSÉK!?

Teljesen vörös lettem mire egy kart éreztem meg a vállaimon

-Apa durva tud lenni de ne is figyelj rá! Ami Shot illeti- nézett rám egy különös tekintettel Natsuo
-Mi van vele?
-Valamit nagyon jól csináltál- vigyorgott
-Ezt meg, hogyan kéne értenem?
-Miután kifutottál a szobából valami érdekes és izgalmas végig futott az agyán- vigyorgott
-Még mindíg nem értem
-Mit csinál egy srác teste ha meglát egy olyan lányt aki tetszik neki
-Hát, elvörösödik, pillangók lesznek a gyomrában, mozdulni és beszélni nem bírnak és- ekkor esett le a tantusz amitől csak mégjobban vörös lettem
-Legalább érted a célzást
-Istenem! Én vagyok a legrosszabb osztálytárs! Jobb lesz ha szellem marad számomra de mostmár nem fogom szidni őt. Ezért valahogy bocsánatot kéne kérnem, nem? Ezért, hogy kérjek bocsánatot? Lehet csak el kéne mennem és vissza sem kéne néznem a suliban pedig nem figyelni rá... vagy talán pont, hogy figyelnem kéne rá? Az mondjuk jó kérdés, hogy indítottam én be? Semmi nőies nincs bennem max a hajam és az arcom... várjunk... azt mondtad akkor csinálta azt mikor elmentem ami azt jelenti, hogy háttal voltam nektek ami... lehet az alfelemet nézte? Miért nézné azt?! Istenem túl gondolok megint mindent!
-Nyugi van! Menj, öltözz át és menj haza! Shoval majd beszélek én! Ne aggódj!- kócolta össze a hajam
-Biztos vagy benne?- néztem rá aggódva
-Igen! Ismerem Shot mint a saját tenyeremet! Mondjuk az a bocsánatkérés tegnap meglepett és ma az, hogy ölelgetett... jó! Talán azt az oldalát nem ismerem amit a lányoknak mutat de tudom, hogyan kell vele beszélni
-Köszönöm- mondtam majd elmentem Fuyumi szobájába
-Pont keresni akartalak! Itt a ruhád- mosolygott az ágyán kévő száraz ruhákra mutatva
-Köszönöm, hogy ennyit segítetek- mosolyogtam ami meglepte