Vér a jégen [Befejezett]

17

-Meg fogsz dögleni a kezeim által és nem érdekel mi a következménye!

Könnyek csorogtak végig az arcomon ahogy ezt a mondatot meghallottam
Fulladoztam, nem kaptam levegőt
Minden elkezdett elsötétedni
Ekkor újra kaptam levegőt és felriadtam
Körbenéztem és az ajtó nyitva volt, az ablakkal együtt
Akkor láttam meg Todorokit ahogy Toga tetején van és lefogja
Toga a hasán feküdt és a kezei a feje fölött voltak lefagyasztva

-M-mi...- kezdtem el remegni
-Majdnem sikerült megfolytanom téged erre a pasid lerántott és a földrelökött és most rajtam ül hogy nem legyek képes semmit sem tenni! Szólj rá! A barátod vagyok! Nem ilyen bánásmódot érdemlek!- mondta Toga
-Barát?! Próbáltad megölni őt!
-Te egyszer meg is tetted!- vágott vissza
-De én nem direkt csináltam!

Ők veszekedtek én pedig csak remegtem és kezeim a nyakamhoz vezettem
Lassan összeállt

Valójában folytogattak... nem csak álmomban...

Kimásztam az ágyból és odasétáltam majd leültem Toga mellé

-Nem tudják hogy itt vagy, igazam van?- kérdeztem mire elvigyorodott
-Ezek szerint igaz hogy amit hallasz az élő világban azt az álmodban is hallod- nevetett
-Miért akarsz megölni?
-Mert egyedül képes lennél mindannyiunkat legyőzni de ha az álmodban megöllek akkor nem fogunk miattad veszteni
-Elengedünk most az egyszer de nem jöhetsz vissza ide
-Mi?!- kérdezte Todoroki
-Megegyeztünk!- vigyorgott
-Todoroki, olvaszd el a jeget
-Nem fogom elolvasztani! Ez egy bűnöző!
-Akkor menj ki a szobámból
-Nem hagylak egyedül vele!
-Több választás nincs! Vagy ez, vagy az!

Nagyon nem tetszett neki de elolvasztotta a jeget és leszált Togáról
Toga egyből az ablakhoz rohant és kiugrott
Todoroki végignézett rajtam

-Ő karmolászott össze téged
-Nem... Bakugou egyszer felébresztett egy lidérces álomból és akkor is így voltam ödszekarmolászva... azt mondta én karmoltam össze magam...
-Álmodban így összekarmoltad magad? Van ahol vérzik is
-Na aggódj... egy jó darabig nem hiszem hogy aludni fogok... legutóbb is segített hogy elfelejtettem az álmot...
-Itt maradjak veled vagy hadjalak békén?
-A második...
-Rendben. Ha bármi van akkor tudod hol vagyok
-Rendben...

Todoroki kiment és becsukta az ajtót
Amint az ajtó becsukódott a könnyeim utat törtek
Már nagyon régóta nem tudok Eneszával beszélni ami azt jelenti hogy eltűnt
Ő volt az egyetlen aki tudta min megyek keresztül és mindíg ott volt nekem... most pedig egyedül vagyok
Könnyeim egyre csak hullottak és nem akartak elállni
A halál miatti rémültség és az álom együtt túl sok volt nekem
Egész éjjel fent voltam
Mindenki látta rajtam hogy este valami történt de nem szóltam senkihez egész nap és kihagytam az ebédet is
Suli után bezárkóztam a szobámba
Napokon keresztül nem aludtam egy szemhunyásnyit sem és senkivel nem beszéltem és nem ettem szinte semmit
Mindenki aggódott értem de nem érdekelt senki
Egyedül akartam lenni és ezt nem értették meg
Mindíg valaki próbált valamit

Hétvégén egész nap a tetőn voltam és ücsörögtem a távolba nézve
Láttam a tengert ahol nagyon rég nem jártam
Rengeteg mindent nem csinálok mióta itt vagyok
Gondolkoztam mikor előjött néhány emlékem

*10évvel ezelőtt*
(5éves)

-Mit gondolsz [N]? Jégkorcsolya vagy mozi?
-Jégkorcsolya! Jégkorcsolya!
-Rendben akkor jégkorcsolya- kuncogott- Csak tudnám mit szeretsz benne ennyire
-Mókás!
-Oh? Mókás a jégkorcsolya? Ha így állunk akkor mostantól műkorizni fogsz- mosolygott rám
-Komolyan?!- kérdeztem csillogó szemekkel

Minden álmom az volt hogy műkorcsolyázhassak
Habár a képességem nem a legelegánsabb de én attól még lehetek az
Apa be íratott műkorcsolyára és imádtam mert az edző szerint nagyon ügyes vagyok
Ha engem megkérdeznének hogy mi a kedvenc dolgom a világon azt mondanám az apukám és a jég
Imádtam a jégen lenni