Vér a jégen [Befejezett]

23

Amint álomra hunytam szemeim hallottam a fiúk hangját

-Utálom anyát! Apával akarok lenni örökre!
-Mindent képes nekünk megtanítani még ő semmit sem tud!
-Ha anya nem lenne akkor apa mellett lehettünk volna egész végig és boldogok lehettünk volna

Könnyeztem és zokogtam
Kiabáltam a fájdalomtól amit ezek a szavak okoztak
Nem voltam képes elfogadni

-Szegény WildGirl~! Vagy szólítsalak az igazi neveden [N]?
-Fejezd be! Eleget szenvedtem! Shoto a tied!
-Dehogy az! Te miattad! Ha aznap este pocsék lettél volna akkor most az enyém lenne de nem képes téged elfelejteni! A gyerekek pedig csak tejszínhab volt a tortán!
-Nem akartam hogy meg tudja!
-AKKOR MIÉRT TODOROKI MIND KÉT KIS KUKAC KÖLYÖK?!
-Mert az apjuk után kellett elneveznem őket!
-Nincs semmi közötök egymáshoz tehát nem volt jogod neki Todoroki nevet adni!- hallottam meg Endeavor hangját
-Shotoval pont kezdtem jól kijönni erre az apja hívta és minden a kukába került! Tudod te hogy mennyit vártam arra hogy tovább lépjen rajtad? 6évet!
-Hagyd abba! Nem akarok semmit sem! Csak had éljek békében! Nem akarok semmi mást csak egy normális életet!
-Sosem fogod megkapni! Ha én nem kaphatom meg Shotot akkor te nem élhetsz boldogan!

Ennél felriadtam
Egyedül voltam a lakásban ismét
Nem voltam képes aludni

Átöltöztem és elindultam sétálni magam mögött bezárva mindent

Sétáltam majd egy hídon találtam magam
Megálltam és néztem a gyorsan sodró folyót

-Mi lenne ha megpróbálnám? Lenne olyan aki megállítana?

Felültem a korlát szélére és lefelé néztem
Vártam néhány percet hogy a folyó felgyorsuljon majd ugrottam de amint zuhantam fél métert valaki elkapta a karom
Nem néztem fel csak a vizet néztem
Nem sokkal kéne egyre több kéz tartott és elkezdtek felhúzni
Vissza húztak a hídra és lültettek
Csak a földet figyeltem

Kérdezgettek de mintha süket lennék
Egy férfi elkezdett mutogatni de nem figyeltem

Nem tudták mit tegyenek velem ezért elvittek a legközelebbi kórházba

Mindent otthon hagytam és a kulcsokat is a relytekhelyére raktam hogy semmi ne legyen nálam

Kivizsgáltak és azt mondták egyfajta anorexiám van a depresszió miatt
Bent töltöttem néhány napot a kórházban majd a nagybátyám megtalált és hazavitt

Egy szót sem szóltam azóta a rémálom óta pedig azóta 2hét telt el
Elkezdtem enni de sosem nézek emberekre és nem beszélek senkivel

Aztán egy nap ismerős hangokat hallottam meg

-Anyu!- rohantak oda hozzám a fiúk de nem csináltam semmit, rájuk sem néztem
-[N]?- hallottam meg Shoto hangját mire a két fiút levakartam magamról és bementem egy szobába becsapva az ajtót majd bezártam az ajtót
-Anyuval mi történt?- kérdezte Joben
-Mérges ránk?- kérdezte Kenshin
-Nem rátok hanem rám...- mondta Shoto

Nem érdekelt semmi amit mondtak
Ismét bezárkóztam csak nem a saját szobámba
Shoto próbált kihozni de nem hallgattam semmire

-[N]! Berúgom az ajtót ha nem nyitod ki!

Háttal voltam az ajtónak ahogy az ágyon felüdtem
Nem mozdultam az ágyról erre hallottam ahogy az ajtó kivágódik a helyéről

-Mi van vel- amint meglátott szava elakadt
-Shoto szerintem jobb ha nem zavarod őt...- hallottam meg Csaba hangját
-[N]?- kérdezte remegő hangon
-Anyu jól van?- hallott meg Joben hangját
-Ugye nincs semmi baja?- kérdezte Kenshin
-Menjetek és készüljetek elő vacsorához addig beszélek anyuval