Vér a jégen [Befejezett]

3

Mikor az osztály terem előtt voltam elmondtam még egy imát majd bementem
Mindenki csendben volt és Bakugou sehol

-Bakugou hol van?- kérdezte mire a "Bakusquad" lehajtotta a fejét
-Szép temetésed lesz- mondta Mina lehajtott fejjel
-Akkor inkább keresek egy tan- fordultam meg és szemben találtam magam Bakugoval
-Tegnap szóltam!- mondta egy gyilkos vigyorral az arcán
-Kérlek kímélj meg! Többet nem teszek ilyet még véletlen sem!- keztem el hátrálni
-Há! Mintha ezt bárki elhinné- sétált felém egyik keze a nadrág zsebében a másikban pedig egyre nagyobb robbanások jelentek meg
-Bármit megteszek csak kímélj meg!- ütköztek neki a falnak
-Bármit?- vigyorodott el miközben felém támaszkodott
-Nem bármit de amit tudok megteszek!
-Há! Talán még lehet is téged használni valamire

Hirtelen Bakugout egy szürke sál szerűség tekerte körbe

-Aizawa-Sensei!
-A terem az iskola területe! Ti pedig miért nem csináltatok semmit!?
-Azt mondta ha megpróbáljuk akkor szétrobbant minket!- mondta Mineta
-[N]! Ülj a helyedre! Bakugou pedig békén fog hagyni amég az iskola területén belül vagytok
-Tehát ha csak 1lépéssel is de kilépünk az iskola területéről akkor azt csinálok vele amit akarok?- nézett a tanárra aki csak bólintott
-Ne küldjön a sírba!
-Csak az iskola területén van hatalmam

Leültünk mindketten a helyünkre és egész idő alatt féltem, hogy mit fog Bakugou velem csinálni
Utolsó óra után Bakugou szólt, hogy ugyan úgy megyünk mint tegnap csak gyorsabban
Ahogy sétáltunk elkezdtem egyre jobban remegni amint egyre közelebb és közelebb értünk a kapuhoz

-Higgadj már le! Nem robbantom szét a fejed!
-Nem? Esküszöl? All Might életére?
-All Might életére esküszöm, hogy ma nem bántalak
-Hogy értsem azt, hogy ma?
-Örülj, hogy ma megkíméllek
-Rendben! Nem szóltam
-Honnan jött tegnap az az ölelés?
-Én sem tudom! Általában a barátaimat megölelem mielőtt elrohanok tőlük
-Barát? Én? Na persze!
-A barátom vagy! Lehet, hogy én nem vagyok neked de te nekem az vagy!
-Te... is az vagy...- mormolta az orra alatt
-Tessék?
-Nem mondtam semmit!
-Amúgy velem miért viselkedsz másképp?
-Ugyan úgy viselkedek veled is mint a többiekkel!
-Ez nem igaz! Velem nem kiabálsz mint a többiekkel és velem máshogy beszélsz
-DEHOGY BESZÉLEK MÁSHOGY TE IDIÓTA EXTRA!!!
-Így beszélsz a többiekkel
-Veled is ugyan úgy beszélek
-Látod? Most normálisan beszélsz!
-Huh! Tényleg máshogy beszélek... valami van benned ami megnyugtat
-Hogy értve megnyugtat? Mi vagyok neked? Valami kistestvér?
-Kb ja- mondta az eget figyelve
-Tényleg? Csak hülyéskedtem
-Mikor megy a busz?- nézett rán
-Öhm- néztem az órámra- 10perc múlva
-Akkor most is rohanni fogsz?
-Igen! Bocsi! Holnap tal- magához ölelet
-Fogd be és rohanj!- engedett el
-Szia!- rohantam el tőle mosolyogva

Heteken keresztül ez ment és mindíg gyorsabban mentünk, hogy többet tudjunk beszélni és ne kelljen folyton elrohannom

Eljött az őszi szünet
Aoto kitalálta, hogy töltsek nála és a szobatársainál néhány napot
Beleegyeztem és elutaztam Shizuokába ahol ő várt engem
Elmentünk a lakására és jól éreztük magunkat
Filmet néztünk, beszélgettünk, társasoztunk
Aztán elkezdett esni az eső ezért elkezdünk felesz vagy merszet játszani majd valaki csengetett
Aoto az ajtóhoz ment, hogy kinyissa és egy nyavajgós lány hangot hallottunk meg

-Aoto kicsim! Miért mondtad, hogy nem jöhetek át a napokban? Talán csak nem túl jó vagyok neked?- kuncogott mire feláltam és elkezdem a hang irányába sétáln
-Te meg mit keresel itt?!- kiabált halkan mire meg látta egy plasztikcicát az ajtóban
-Nem bírom ki nélküled!- mondta a lány majd megcsókolta Aotot
-És én még azt hittem tényleg szeretsz! Te is ugyan olyan strici vagy aki azt hiszi minden normális lányt ribancá tud tenni!!!- kezdtem el könnyezni
-[N]! Had magyarázzam meg!
-NEM ÉRDEKEL A MAGYARÁZATOD!!! SOHA TÖBBET NEM AKARLAK LÁTNI!!!- mondtam sírva majd elrohantam mellettük és elhagytam az épületet