A kupolán túl [Fehér nyakkendő novellák]

Karácsonyi kívánság

Karácsony napja igazából teljesen ugyanolyan nap volt Caleb életében, mint akármelyik más nap. Hosszú ideje már egyedül töltötte az ünnepeket az omladozó, poshadt falú lakásban, ahol néha fűtés is alig volt – de Calebnek ennél többre nem is volt szüksége.
Vett valami olcsó kaját a sarkon lévő kifőzdében (néha egy-egy száraz, csokis süteményt is hozzácsapott, mert hát "adjuk meg a módját, kibaszott karácsony van"), aztán szépen kicsomagolta otthon a szerzeményét a kanapén ülve és benyomta a vetítőpadot, hogy megnézzen valami agyrohasztó és idegesítő karácsonyi filmet, ami különösebben nem is érdekelte. Az „ünnepi" ebéd elfogyasztása és a kötelező film után aztán belevetette magát az egyik újonnan szerzett könyvébe és későestig olvasott.

Caleb életében ennyi volt a karácsony. Egy olcsó kaja, egy idegesítő film, egy könyv... Magány.

Egészen idáig.

A fiú a telefonjára nézett. Nem kapott még semmi üzenetet Raintől, ez pedig furcsa, maró csalódottsággal töltötte el. Nem mintha különösebben jóban lettek volna, de az öccse körülbelül egy éve zaklatta már minden egyes szerdán és körülbelül egy éve próbálta magát visszaerőszakolni az életébe. Caleb úgy gondolta, hogy a fiú elkeseredett próbálkozásának ki kellett volna terjednie arra is, hogy karácsonykor basztassa őt – mert Rain ilyen volt. Figyelt arra, hogy a születésnapján felköszöntse őt, figyelt arra, hogy a februári Szeretet ünnepén küldjön neki egy undorító képet egy nyálas testvérekről szóló idézettel, az Áldozat napján este meg ott várta őt a kapu előtt tűzijátékokkal a kezében, úgy vigyorogva, mint egy kibaszott ötéves. Egyszóval Rain kurva idegesítő volt, de soha nem feledkezett meg róla, akármilyen ünnepről is legyen szó. Pont a karácsonyt hagyta volna ki?

Talán én írjak neki? Berágott rám a legutóbbi szóváltásunk után?

Caleb kezében megremegett a telefon. Lófaszt! Elfelejtheti, hogy én írok rá először. Ennek ellenére továbbra is görcsösen markolászta a készüléket, a tenyere pedig leizzadt – mint mindig, amikor kezdett ideges lenni vagy zavarban érezte magát –, és tüntetőleg bámulta Rain nevét a híváslistában és fogalma sem volt, hogy mi a szart csináljon.
Már épp azon volt, hogy elteszi a kurva telefont és aztán elfelejti ezt az egész marhaságot, amikor megrezdült a kezében a készülék és Caleb kis híján szívrohamot kapott. Bassza meg!

Rain – 14:10
Vágom a fenyőfát. Apa már be van baszva, anya próbál nem sírni. Imádom a karácsonyt! 🙂))
[Kép]

Caleb egy pillanatig csak nézte az üzenetet és a hozzá csatolt képet. Egy csálé fát ábrázolt, mellette pedig Rain izzadt arca, a kezében egy balta.
Caleb akaratlanul is elnevette magát, pedig semmi vicces nem volt az üzenetben. Az egész inkább rohadt szánalmas volt. Meg dühítő. Caleb maga is meglepődött, de furcsa méreg lepte el a vonásait, ahogy pötyögni kezdte a választ.

Én – 14:15
Rohadjon meg a faszkalap! Neki kéne a fát megvágni, nem neked.

Rain – 14:18
Haha. Mindig én vágom, évek óta. 🙂 Ilyenkor ő már alszik. Majd délután ötre magához tér. Talán!

Én – 14:23
Aztán jön az ajándékozás, ahol úgy tesztek, mintha egy szerető, boldog család lennétek? 🙂

Rain – 14:25
Úgy-úgy. Anya pedig majd kitesz képeket a netre, hogy minden milyen tökéletes és csodás és mennyire fantasztikus az életünk! 😛

Én – 14:30
Borzalmasan sajnállak amúgy, hogy együtt kell töltened az ünnepeket a családoddal. Kurva szar lehet, hogy főznek rád és kinyalják a segged és még ajándékot is kapsz!

Na, ezután biztos nem fog válaszolni. Caleb egy hideg mosollyal konstatálta, hogy ezt most megint jól elszúrta és Rain körülbelül újévig hozzá sem fog szólni. Habár őszintén szólva nem nagyon érdekelte. (Csak egy hangyányit.) Amennyire jólesett neki, hogy Rain ráírt, pont annyira fel is idegesítette rögtön a siránkozásával. Talán ő is fényképezze le neki az ocsmány kanapéját és a gyorskaját, amit karácsonyi ebédként elfogyasztott? Még karácsonyfája sem volt... nemhogy családja, akik miatt bosszankodhatott volna.

Caleb egy elégedett grimasszal nézte az üzenetablakot, melybe nem nagyon akart válasz érkezni. Már majdnem elkönyvelte magában, hogy "hát ez ennyi volt", amikor egy újabb öt perc múlva új üzenet villant fel a képernyőn.

Rain – 14:40
Nem érdekelnek az ajándékok. Pont leszarom az egészet, ha nem tűnt volna fel.

Most erre mi a szart írjak?

Én – 14:43
Akkor mi a franc érdekel téged?

Erre megint nem érkezett válasz sokáig, Caleb azonban addig nem engedte el a telefonját, amíg meg nem kapta Rain mindössze egysoros, rövidke üzenetét. Akkor aztán ismét izzadni kezdett a tenyere... és nem értette az egészet.

Rain – 14:55
Tudod, annyira jó lenne, ha itt lennél. Minden annyira más lenne...

Caleb csak nézte az öccse üzenetét. Úgy érezte, hogy minden erő kiszáll a kezeiből, hogy a telefonja menten a földre hullik. Reszketve próbálta bepötyögni a válaszát, de egyszerűen nem ment.

"Nem tudod, miket beszélsz. Mindkettőnk érdekében inkább fejezzük be ezt a beszélgetést..."

"Valóban az lenne, Rain... valóban."

"Az még jobb lenne, ha te lennél itt..."

"Tudod mit? Bassza meg az egész karácsony, bassza meg a kibaszott alkoholista apánk, gyere át inkább és..."

Caleb visszatörölte az összes idétlen, ostoba mondatot, mielőtt még könnyelműségében elküldhette volna azokat a fiúnak. Mégis miket gondolna róla aztán Rain? A fiú még a végén elhinné, hogy megpuhította őt egyetlen egy nyálas, undorító sorral. Már pedig ez nem történt meg. Nem puhult el, és nem is vágyott jobban a társaságára, mint máskor. Nem sajnálta meg Raint egy kicsit sem, amiért el kell tűrnie Christiant. Miért sajnálja? Neki megvolt mindene, amiről ő csak álmodozhatott egész életében! Most meg Rain siránkozik, amiért neki együtt kell élnie az apjával, aki ŐT választotta Caleb helyett? Hát rohadjon meg!

Faszom a karácsonyba és ebbe a kibaszott idiótába!

Caleb kinyomta a telefonját, majd lecsapta azt a dohányzóasztalra. Gyorsan felállt a kanapéról, majd a kezébe vett egy cigit és remegő térdekkel kivonult a teraszra pöfékelni. Azt már nem láthatta, hogy Raintől jött még egy üzenet a telefonjára. Lehet, jobban is járt, mert Caleb hosszú évek után lehet ismét szánalmasan elsírta volna magát, ha elolvassa abban a pillanatban öccse üzenetét. Mert minden maró dühe, gyűlölete és fájó érzése ellenére akkor is érdekelte őt a fiú és akkor is képes volt őt meghatni. Az a kibaszott idióta mindig képes volt őt meghatni! Néha egyetlen egy nyálas, undorító sorral.

Rain – 15:15
Nekem az lenne a legszebb ajándék, ha itt lehetnél velem. Soha nem kívántam mást karácsonyra.

Amikor Caleb visszatért a cigarettázásból már csak annyit látott a mobilján, hogy Rain eltávolított egy üzenetet a beszélgetésükből. Nem tudta meg soha, hogy mit tartalmazott az az egyetlen egy sor, amit a fiú kitörölt...