Harry and the Nutcracker [larry stylinson fairytale]

7 Nap Karácsonyig

ELSŐ FEJEZET:
Nem Egy Egyszerű Diótörő

🎄

Harry Styles már egészen kiskorában elveszítette a szüleit. Ő, és a nővére, Gemma, Drosselmeyer nagyapjuknál nevelkedtek. Az idős férfi, bár szerette őket, nevelés terén borzasztóan szigorú volt.

Ezen a hideg, hóviharos napon, ami történetesen épp karácsony előestéje volt, Harry a nappaliszoba hatalmas kandallója előtt kucorgott.

- Gyertyákat! Több gyertyát! - hallotta nagyapja parancsoló hangját valahonnan távolabbról, de ügyet sem vetett rá. Ábrándozva figyelte az apró asztalkán álló varázslatos hógömböt. A kis dísztárgyat a tavalyi ünnepre hozta a nagynénje. Elizabeth szerette elkényeztetni kedvenc rokonait, hiszen tudta, hogy apja milyen hidgen bánik velük. Ezért persze nem hibáztatta, hiszen őt is ugyanilyen környezetben nevelte, mégis, amikor csak tehette, meglátogatta a fiatal testvérpárt és annyi szeretettel és melegséggel halmozta el őket, amennyiről még álmodni is alig mertek. Nem is beszélve az ajándékokról, melyekkel rendszeresen meglepte őket.

Elizabeth igazi kalandvágyó lélek volt, akárcsak Harry. Ők ketten nagyon jól megértették egymást, roppant szoros kapcsolatban álltak. Gemma is rajongva szerette nagynénjét, bár nyílt titok volt a családban, hogy ő a látogatások alkalmával inkább az ajándékok után ácsingózik. Harry, ezzel szemben alig bírta kivárni, hogy mindenki nyugovóra térjen s Elizabeth-el végre kettesben maradhassanak. A nő pedig boldogan osztott meg a fiúval mindent, amit csak látott, hallott, tapasztalt. Utazásai során a legtávolabbi helyekre is eljutott, s nem volt rest összeszedni a különlegesebbnél különlegesebb apróságokat a testvérpár számára.

Ahogy Harry egyre tovább figyelte az üveggömb belsejében lassú táncot járó pihéket, egyszercsak átjárta őt egy kellemetlen, szúrós érzés. Egyenesen a szívéből indult ki, s nem tartott sokáig, míg a fiú ráébredt, hogy pontosan milyen érzelem is ez. A magány ridegsége járta őt át, kiszakítva ezzel a kellemesen meleg karácsonyi légkörből, mely az egész házat belengte. Eszébe jutott, hogy nagynénje egy rosszul elsült foglalás miatt, az idei karácsonyt kénytelen lesz külföldön tölteni.

- Harry, kérlek, ne álmodozz folyton! - harsant nagyapja parancsoló hangja, ami nem kis meglepetésként érte a fiút - Be kell fejeznünk a díszítést, mire megjönnek a vendégek!

A férfi az ajtó felé intett, ahol Gemma és a dadájuk, Maria épp most léptek be, jókora dobozokat cipelve. Harry és Gemma már mindketten a nagykorúság küszöbén álltak, így nemigazán volt szükség az asszony állandó felügyeletére, ám eszük ágában sem volt elengedni maguk mellől a nőt, aki anyjuk helyett anyjuk volt, s napról napra a gondjukat viselte amikor már nem volt, aki vigyázzon rájuk. Ezért végtelenül hálásak a dadának s most, hogy nagyobbak, igyekeznek lépten-nyomon könnyíteni a dolgát, hátha ezzel lefaraghatnak egy keveset abból a hatalmas adósságból, amivel tartoznak neki.

- Igenis, nagypapa! - bólintott a fiú, majd készségesen kivett dadája kezéből egy dobozt.

- Köszönöm, kedvesem! - mosolygott rá hálásan az asszony, miközben lepakolta a kezében maradt csomagokat. Szeretetteljes pillantást vetett az előtte toporgó fiúra, majd felé nyújtotta kezét. Kisimított egy hosszú, göndör tincset Harry árából, és finoman megcirógatta pirospozsgás arcát. A fiú azonnal beledőlt a gyengéd érintésbe, ajkai lágy mosolyra húzódtak. Ahogy tekintete összetalálkozott Maria szeretetteljesen ragyogó, barna szempárjával, gondolkodás nélkül az asszony keze után nyúlt. Hosszú, kecses ujjai a csuklójára fonódtak, majd lassan a szájához emelte kezét, hogy egy óvatos puszit hinthessen a ráncos, megviselt bőrre. A nő megajándékozta őt egy utolsó mosollyal, majd a díszekkel teli dobozhoz fordult.