Harry and the Nutcracker [larry stylinson fairytale]

3 Nap Karácsonyig

ÖTÖDIK FEJEZET
Diótörő vagy herceg? Ő Louis.

🎄

- Mi van Marcipánnal? - kérdezte az aggodalomtól tágra nyílt szemekkel Maya.

- Egész biztosan jól van. - nyugtatta meg Harry azon nyomban, a kislány ágyának szélére telepedve. Kisimította arcából a rövid, szőke tincseket, majd egy lágy puszit nyomott a homlokára, mielőtt gondosan betakargatta a lánykát, az álláig húzva a vastag paplant, amit Masha készített elő a számukra.

- És velünk mi lesz, Harry? - kérdezte a másik szöszke apróság, amikor a fiú tőle is elbúcsúzott.

- Itt maradtok Masha-val, amíg mi vissza nem jövünk. Rendben? - mosolygott le rájuk kedvesen a göndör.

- Persze. - motyogta szomorúan Maya, mire Harry egy újabb puszival igyekezett vigasztalni. Épp, mikor felemelkedett az ágyról, hogy magára hagyja a testvérpárt, egy újabb kíváncsi hang szólt utána.

- Hová fogtok menni?

- Megkeressük Bon-Bon hercegnőt, hogy a segítségével legyőzhessük Egérkirályt. - magyarázta a fiú türelmesen.

- Te nagyon bátor vagy, Harry! - ásított egy nagyot Maya.

- Köszönöm, tündérem! Te is nagyon bátor vagy. Mindketten nagyon bátrak vagytok. - mosolyodott el a fiú hálásan, majd leoltotta a lámpát - De most már ideje aludni. Jó éjt!

- Jó éjt, Harry! - válaszolták kórusban, majd a göndör elhagyta szobájukat, halkan behúzva maga mögött az ajtót. Néhány másodpercig még csendben ácsorgott ott, kezét a kilincsen felejtve, mélyen a gondolataiba merülve.

Ebből a nyugalmas állapotból egy hatalmas bagoly mély, öblös huhogása szakította ki. Az állat lendületes szárnycsapásokkal húzott el Harry feje fölött, a zöld szemek pedig önkéntelenül követni kezdték útját, mely a sötét, apró csillagokkal pöttyözött égbolton át vezetett. Ahogy az állat lassan láthatatlan távolba ért, Harry tekintete megpihent az égen ragyogó hatalmas, fenséges égitesten.

A Hold, itt Partaniaban sokkal nagyobbnak és fényesebbnek tűnt a fiú számára. Olyannyira megbabonázta az égitest kései varázsa, hogy lábai önkéntelenül vitték egyre közelebb a magaslati erőd alapzatául szolgáló deszkapalló széléhez. Egyre közelebb és közelebb lépkedett, de tekintetét képtelen volt elszakítani a feje fölött ragyogó Holdról. Teljesen megbabonázta őt a látvány, nem beszélve arról a mérhetetlen kékségről, mely körbe vette ezt a világító csodát. Annyira különleges, mégis ismerős árnyalat volt a fiú számára. Ám azt nem tudta, honnan.

- Harry, vigyázz!

Az a férfiasan magas, karcos hang késként hasított a levegőbe, hirtelen megállásra késztetve a fiút. A göndör egészen eddig észre sem vette, hogy mennyire közel araszolt a palló végéhez. Most, azonban, ahogy felébredt korábbi kábulatából, s letekintett az alattuk húzódó sötét mélységre, hirtelen rettegés fogta el. Lábujjai szinte már lelógtak az utolsó deszkáról, mégsem volt képes hátrálni, csak állt ott, mozdulatlanul, némán várva az elkerülhetetlent.

- Az istenért, mit csinálsz? Gyere már el onnan! - morogta Diótörő felháborodva, ezzel egy időben pedig Harry dereka köré fonta karjait, majd egy erőteljes mozdulattal magához rántotta - Nem hiszem el, hogy még ilyenkor is képes lennél kárt tenni magadban. Te aztán fura szerzet vagy, Harry Styles. Ha nem fenyeget veszély, akkor kreálsz magadnak.