You who came from the heaven

1. fejezet

Mint mostanában olyan sokszor, ma is házibulit tartottunk nálam és az elfogyasztott alkohol mennyisége talán a megszokottnál is több volt. Nem lepődöm meg magamon, mostanában túlságosan is sokat iszok. A rossz kedv azonban hirtelen hullámokban tört rám, ezért elküldtem a tömeget, nem igazán zavartatva magam, hogy alig két-két és fél órája érkeztek és az óra még a hajnali egyet is alig ütötte.

Amióta szakítottunk az exemmel, azóta nem vagyok önmagam, teljesen elhagytam az igazi Park Chanyeolt, egy szürke utánzat lézeng már csak az éterben. Sosem csalódtam még ekkorát senkiben, mint benne, olyan szinten alázott meg, mint még soha senki, a három évből, amit együtt töltöttünk másfél évig megcsalt, ki tudja hány emberrel. Utáltam bevallani magamnak is, de még mindig szerettem, ezt bizonyítja, hogy a közös képeinket sem égettem még el, a telefonszáma is benne volt még a telefonkönyvemben, naponta visszaolvasok a levelezéseinkből részleteket. Már megvan három hónapja, hogy szakítottunk, még sem tudtam elfelejteni.

Annyira sem vettem a fáradságot, hogy elmenjek lezuhanyozni, egyedül a nadrágot ráncigáltam le magamról, úgy bújtam be az ágyba, hogy azért mégis csak ne ruhában kelljen reggel felkelnem. A szoba teljesen forgott velem, rám tört a hányinger, el akartam süllyedni, meg akartam szűnni, nem akartam tovább ebbe a világba tartozni.

Arra sem emlékeztem mikor nyomott el az álom, a következő pillanatban már csak annyit érzékeltem, hogy az éjszaka közepén egy hatalmas csattanásra ébredtem és kíváncsiságomból adódóan felkerestem a zaj forrását. Az erkélyről érkezett és nagyon megijedtem, amikor megláttam egy idegen, meztelen férfit vacogni az ajtó mögül. Magam sem tudom milyen indíttatásból, de beengedtem.

- Köszönöm, hogy beengedtél. Baekhyun vagyok.

- Chanyeol. Hogy kerülsz egy tizedik emelet erkélyére meztelenül?

- Leestem.

- Honnan? A tizedik a legmagasabb emelet itt.

- Hát onnan fentről! – Az ajtóban állva az ég felé mutogatott, én pedig teljesen őrültnek gondoltam és már megbántam, hogy beengedtem.

- Ne szórakozz velem! Komolyan kérdeztem.

- Komolyan onnan fentről jöttem. Te sem hiszel az angyalokban, igaz? – Szomorúan lehajtotta a fejét. Angyal?

- Biztos csak álmodom, vagy három napja részeg vagyok. Angyal vagy?

- Véletlen lepottyantam ide. Vagyis, a véletlennek van neve is, mégpedig Kibum, a legjobb barátom. Meglökött és leestem ide hozzád. Egyébként meg, a napokban már úgy is terveztem egy látogatást hozzád, nehogy azt hidd, hogy nem tudom, milyen életet élsz mostanában. Iszogatunk és kartonszámra szívjuk a cigit?! - Morcosan a csípőjére tette a kezét, felfújta hozzá az arcát is. Aranyos volt. Kedvem támadt mosolyogni rajta, de féltem, hogy tarkón csapna érte, ezért próbáltam minél komolyabbnak tűnni.

- Mi az, hogy terveztél egy látogatást már ide? Elég ijesztő, hogy te ismersz engem. Nem kérsz valami ruhát egyébként? Annyira frusztrál, hogy csupaszon állsz előttem. Miért vagy te meztelen?

- Épp zuhanyzásból jöttem, mikor lelökött véletlen Kibum. Terveztem, mert én vagyok az őrangyalod. Icipici korod óta veled vagyok és figyellek, úgyhogy mindent tudok rólad. Olyan büszke voltam rád, mikor lediplomáztál. – Meghatódva pislogott rám, én pedig kezdtem roppant kellemetlenül érezni magam. Még mindig hihetetlen számomra, hogy egy igazi angyallal beszélgetek éppen. – Azt is tudom, hogy a legutóbbi párkapcsolatod tett ennyire tönkre, de Chanyeol, nem éri meg sanyargatni magad. Egyébként igen, a ruha jól esne.