You who came from the heaven

9. fejezet

Baekhyun mostanában furcsán viselkedett, ami pedig a vásárban történt még furábbá varázsolta. Zavarba jöttem azoktól a lányoktól, és nem akartam, hogy az angyalkám kellemetlenül érezze magát, ezért igyekeztem lerázni őket. Nyilván nem mondhattam mást, mint hogy nem vagyunk együtt, mert ez az igazság. Hazafele úton Baek nagyon szótlan volt, inkább csak a kocsi üvegén bámult kifele, majd mikor megérkeztünk, akkor is csak bekuporodott a helyére. Nem tudom mi baja lehetett, talán kellemetlenül érezte magát, amiért azt feltételezték, hogy együtt vagyunk. Tudom, hogy neki soha nem lehet vagy lehetett párkapcsolata, tehát valószínűleg ez lesz a probléma, hogy zavarba jött és nem tudja kezelni a helyzetet. Nem tudom hogyan tudnék neki segíteni ezzel kapcsolatban, de nem szeretném, ha ennyire szomorú lenne.

Bemásztam mellé a helyére, szorosan magamhoz öleltem, mire ő megfordult és kérdő pislantásokat lövellt felém. Láttam, hogy könnyes a szeme, és már kezdtem nagyon megijedni, hogy mi lehet a probléma.

- Baekkie, mi a baj? Reggel olyan boldog és izgatott voltál, hogy megyünk a vásárba. Ennyire kellemetlen volt a lányokkal való találkozás? Sajnálom, ha rosszul érezted magad. Máskor maradjunk inkább csak itthon? - Nem válaszolt, meg sem moccant, csak némán sírdogált. Szeretnék belelátni a fejébe, hogy mi lehet, ami ennyire elkeserítette, szeretnék segíteni rajta, de sajnos nem rendelkezem ilyen képességekkel.

- Magamra tudsz egy kicsit hagyni?

- De Baek, aggódom érted. Nem szeretném, ha szomorú lennél ameddig itt vagy. - Nyilván engem is szomorúvá tesz, ha ő az. Szeretném, ha boldog lenne, mert sokkal szebb, amikor mosolyog. Másrészről, ha ő szomorú, mindig ott van bennem egy furcsa érzés, a mellkasom szorít, a gyomrom összezsugorodik, és csak azt szeretném, ha újra mosolyogna. Természetesen ismerem ezt az érzést, túl sok kapcsolatom volt már ahhoz, hogy ne ismerjem, de igyekezni fogok elnyomni magamban, mert ha Jongin is abnormálisnak tartja, valószínű mindenki más is annak fogja tartani.

- Nem lesz semmi baj Channie - elmosolyodott egy kicsit.

- Átmegyek akkor Jonginhoz, ha kell valami hívj és sietek haza hozzád. - Nyomtam egy puszit a fejére, majd kikecmeregtem mellőle az ágyból és magamra kaptam a kabátom.

Ahogy megérkeztem Jongin lakásához furcsa érzés kapott el. Nem tudom, hogy ő lenne-e a legalkalmasabb, mert hiába is tagadja, tudom, hogy nem közömbös neki Baek. A múltkori beszélgetésünk alapján pedig Baeknek sem az ő, és ezt a részét a dolognak nehezebben fogadom el. Sehunt és Luhant nem akartam zavarni, ugyan is most készülnek az első karácsonyukra, amit valóban csak kettesben fognak majd eltölteni, így hiába is gondolkodtam, csak Jongin jutott eszembe. Így hát rátenyereltem a csengőre, majd várakoztam. Bentről léptek zaját hallottam, az ajtóban pedig megjelent bronzbőrű barátom.

- Chanyeol, szia - elvigyorodott.

- Hali. Bejöhetek? - Arrébb állt, jelezve, hogy menjek csak nyugodtan. Levetettem magam a kanapéra, ott vártam meg, hogy Jongin is megérkezzen. Két bögre gőzölgő teát tett le a dohányzóasztalra, majd rám emelte tekintetét.

- Mi a baj? Történt valami? - Gondterhelten felsóhajtottam, bűnösnek éreztem magam.

- Ami azt illeti... Elmentünk ma Baekhyunnal a karácsonyi vásárba. Egy kicsi örömöt akartam neki szerezni, és annyira jól érezte magát! Látnod kellett volna mennyire édes volt, mindenre csodálkozva bámult. Aztán, mivel nem reggeliztünk, felajánlottam, hogy együnk sült gesztenyét. Semmi probléma nem is lett volna, de aztán egy csapat lány megzavart minket! Ostobaságokat hordtak össze, azt mondták, hogy mi biztos együtt vagyunk és ez mennyire aranyos. De láttam Baekkien, hogy kellemetlen ez neki, így hát leráztam őket, hogy ő csak barát. Mégsem mondhattam meg, hogy ő az angyalkám. Aztán minden megváltozott, szomorú lett, és amióta hazaértünk hozzám sem szólt. Még sírt is Jongin, és egyedül akart maradni. Mit kellene csinálnom? Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul érinti az a pár lány. - Láttam Jongin arcán a teljes döbbenetet, majd arcát a tenyerébe ejtette.