You who came from the heaven

6. fejezet

Az este ót Chanyeol nem nagyon próbálkozott idegeneket felhozni a lakásba, aminek nagyon örültem. Természetesen, ha valami potenciális párjelölt lett volna az illető, akkor nagyon szívesen átmentem volna Jonginhoz, hiszen ez lenne a lényeg, hogy helyrehozzam az életét. De elegem volt a rengeteg egyéjszakás kalandból, amiken átment, teljesen elveszítve a valós önmagát. Megszakadt a szívem látni, hogy mennyire rosszul érzi magát, így gőzerővel rá kell kapcsolnom, hogy megtaláljam a megfelelő személyt számára. Az előző kapcsolataiból kiindulva szereti az alacsony fiúkat, de a magas lányokat. Általában barna vagy fekete hajúakat választ, sötét szemmel, vékony alkattal. Szereti a természetességet, lányokat tekintve inkább a kevesebb smink. Tulajdonképpen Szöulban sok ilyen ember szaladgál, tehát nehéz lesz találni neki valakit.

Ameddig ő elvolt munkába én ismét kitakarítottam a lakást, kimostam a ruhákat. Mivel főzni nem tudok, így rendeltem vacsorát abból a pénzből, amit itthon hagyott nekem. Ahogy belépett az ajtón izgatottságában majdnem hasra esett, még épp el tudtam kapni a karját.

- Channie, mitől vagy ennyire feldobva? - Csillogó szemekkel fürkészett, igyekeztem elkapni a fonalat.

- Baek! Baek, Baek, Baek! Képzeld, ma volt bent a szalonban egy amerikai vendég. Egy igazán szép amerikai vendég! Tudod, olyan szép magas, szőke, hosszú göndör hajú lány, kék szemekkel! Nagyon csinos lány volt, de nem ez a lényeg! Én csináltam meg a haját, nagyon jól elbeszélgettünk, aztán pedig elhívott randizni! Azt mondta, hogy egy évig lesz itt, mert nyert valami ösztöndíjat az iskolájától, és annyira jól beszél koreaiul! - Egy pillanatra lefagytam, majd mosolyt erőltettem az arcomra. Boldognak kellene lennem, hiszen ezért vagyok itt. Hogy segítsek neki, és úgy néz ki, ez a lány nem csak egy éjszakára kell majd neki. De nem voltam az. A gyomrom összeszorult, a szívem fájdalmasan kalapált a mellkasomban. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést, legszívesebben sírni lett volna kedvem. De nem tehettem, hiszen tényleg nagyon boldognak tűnt.

- Szuper! Mikor találkoztok majd?

- Holnap este. Direkt szabaddá tettem magam, mert tényleg nagyon tetszik. - Holnap este lett volna a közös filmezős esténk, de nyilván akkor ez is elmarad.

- Érezd jól magad. Chan, átmegyek Jonginhoz egy kicsit jó?

- B-Baek... - Elkapta a karom, de kirántottam a szorításából. Felkaptam a kabátom magamra, majd tárcsáztam Jongin számát, hogy jöjjön értem. Nem rég kaptam ezt a telefont Chantól és Jongintól, ha baj van el tudjam érni őket. Lehet nem pont ilyen vészhelyzetekre gondoltak, de szükségem volt, hogy egy kicsit távol legyek most itthonról. Jongin nem sokkal később ott is volt értem, majd ahogy beértünk hozzá, leültetett a kanapéra. Már a kocsiban megindultak a könnyeim, szorítottam a mellkasom, mintha attól kevésbé fájna. De nem így történt.

- Angyalkám, mi a baj? - Jongin a mellkasára húzott, kapaszkodtam a pólójába, mintha legalább is készülne itt hagyni.

- N-nem tudom. Tényleg nem! Gonosznak érzem magam, meg sem érdemlem, hogy angyalnak hívjanak. De nem tehetek róla Jongie! - Nagy könnyes szemekkel néztem rá. - Boldognak kellene lennem, örülnöm kellene, hogy Channie talált valakit, akivel talán többek is lehetnek. Annak kellene lennem, mert ő nagyon az. Csillogott a szeme, ahogy mesélt arról a lányról. - Jongin mindentudóan vigyorgott rám, majd ismét közelebb húzott magához. Nyugtatóan simogatta a hátam, de én csak nem tudtam abbahagyni a sírást.

- Nem vagy gonosz, és igen is megérdemled, hogy angyal legyél. Ez teljesen természetes, ha kedvelsz, netalántán szeretsz valakit, aki viszont nem érez így.

- Ez nem igaz! Minden emberemet szerettem korábban, egytől egyig, ahogy Channiet is, de egyikükkel sem éreztem így.

- Nem érted miről beszélek kicsike. Tudod, ez kicsit másfajta szeretet.