texting 》l.s.

[18-girly]

Vasárnap, 13:35

Harry: amúgy mi van a srácokkal?

Harry: semmit nem tudok róluk

Louis: oops

Louis: én meg teljesen megfeledkeztem róluk

Louis: akarunk FBI-t játszani és elmenni megkérdezni a clubba, hogy mikor látták őket utoljára, és hol stb.? jó móka lenne

Harry: ott találkozunk 15 perc múlva

Louis: okés

Harry: oh és partner? ne feledkezz meg az FBI-igazolványodról

Louis: rendben, james

Harry: james?

Louis: bond, te hülye

Harry: ohh ok

Harry: akkor később, ügynök

Louis: akkor később, partner 8)

Vasárnap, 13:55, P.o.V Harry

"Késtél. Ebben a szakmában nem késünk, Louis."
Megállt előttem, és megigazította a haját a rohanás után.
"Kedves üdvözlet, Harold." nevetett ironikusan, miközben karjaim közé zártam.
"Egyébként úgy futsz, mint egy lány." kuncogtam bele az ölelésbe, és lágyan megráztam a fejem. Viszont Louis azonnal elengedett, majd az épület felé rohant.
"Louis? Várj meg!"
A hosszú lábaimmal hamar utolértem, és zavartam kerestem a tekintetét.
"Haragszol?"
Megpróbáltam megragadni a vállánál, de kiszabadította magát, tovább sétált, amíg meg nem állt a pult előtt, ahol hívott egy alkalmazottat.
"Hé, nem rosszból mondtam, csak-"
"Harry, most maradj csendben. Éppen beszélgetést szeretnék folytatni." szakított félbe durván, és beszélni kezdett a nőhöz, aki az imént jött oda hozzánk. Kissé lehangoltam álltam mellé, és csak figyelemmel kísértem a párbeszédet.
"Tegnap voltunk itt három másik sráccal, akik most eltűntek. Tudom, hogy rengeteg ember volt itt, de talán látta őket, - mutatott egy képet róluk - amikor kisétáltak.
"Sajnálom, nem láttam őket. Ahogy mondta, nagyon sok ember fordult itt meg."
"Rendben, azért köszönjük."
Elköszöntünk a hölgytől, majd loholtam ki Louis után az épületből.
"Louehh kérlek."
"Mi van?!"
Hirtelen megfordult, én meg véletlen nekiütköztem.
"Bocsi. Miért vagy most ilyen velem?"
Ahogy észrevettem, elég szomorúvá tud tenni, ha haragszik rám.
"Tudod, Harry, már nem tudok több ilyen kommentárt elviselni az alakomról, felfogtam, túl alacsony és túl formás vagyok és úgy futok, mint egy lány vagy mi, már épp elégszer hallottam ezt, és sajnos nem tudok változtatni magamon, szóval, ha neked ez nem felel me-"
"Szerintem dögös."
"Mi?"
A zavart tekintete alapján rájöttem, mit is mondtam, és ezzel a szemeim is tágra nyíltak.
"Mi lenne?"
Megvakartam a tarkóm, és éreztem, ahogy az arcom vörös színt vesz fel.
"Azt mondtad, hogy szerinted dögös?" néz rám szórakozottan.
"Én? Tessék? Semmit nem mondtam, heh, neeem."
Úgy vigyorogtam, amennyire csak tudtam, ami nyilvánvalóan még inkább jelezte, milyen kínosan érzem magam.
"Kár." motyogta mosolyogva, majd megfordult.
Megkerültem, hogy újra előre figyeljek, mikor beugrik valami fontos.
"Mondd csak, ugye megpróbáltad már felhívni valamelyiküket?"
"Azt hittem, te már megtetted?" néz rám zavarodottan.
"Erről nem is volt szó?? Hívd már fel!"
Lou előveszi a telefonját a nadrágzsebéből, és felhívja Liamet.
"Oh szia Liam!" kissé zavarba ejtően nézett rám.
Nem tudom, miről beszéltek, mivel minden figyelmem Louisra szenteltem.
"Zaynnél vannak." mondta, miközben elrakta a telefonját.
"Tessék?" ráztam meg a fejem röviden, és kérdőn néztem rá.
"Zaynnél vannak, még mindig." nevetett.
"És mit csináltak ott tegnap este, meg még ma is?"
"Nem hallottad az előbb?"
"Mit? Nem."
"Oh, Harold." nevetett ismét, majd átkarolt.
"Gyere, felmegyünk hozzám, és közben elmesélem."
És így sétáltunk a lakására, ő pedig elmondta, mennyivel egyszerűbb hazatérésük volt a többieknek a miénkkel szemben.

-