texting 》l.s.

[28-sunset]

Péntek, 19:32, P.o.V Harry

Mikor kinyitottam szemeim, körbenéztem, és csak akkor vettem észre, hogy még mindig Louis-n fekszem. Lassan megfordítottam a fejem, és a mellkasára helyeztem, amely egyenletesen emelkedett fel és le. Annak érdekében, hogy kényelmesebbé tegyem helyzetem és jobban szemügyre tudjam őt venni, óvatosan fentebb csúsztam, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel. Fokozatosan haladtam visszafele, akárcsak egy csiga, amikor véletlen az ágyékába ütköztem, mire felsóhajtott és felém fordította a fejét. Én kuncogni kezdtem, Louis pedig meghökkenve pillantott rám.
"Te engem bámultál?" kérdezte álmosan, miközben felültünk.
"Nem jött össze, pedig az volt a tervem."válaszoltam nevetve.
"Miért?"
"Felnyögtél, amikor oda-" mutattam ágyékára "-értem."
Kissé szégyenlősen vállat vont, és én lemásztam róla.
"Még van valami király dolgom számunkra." jutott eszembe, miután tekintetem felfedezte azt.
Felálltam, megkerültem a kanapét, és felvettem a két csomagot, ami ott volt, majd az egyiket átadtam Louisnak, aki még mindig a földön ült.
"Mi ez?" vizslatta a csomagot.
"Nyisd ki!"
Leültem mellé, és elkezdtem kicsomagolni.
"Harry, te hülye vagy." nevetett, miközben kibontottuk a két kezeslábast.
"Ezek is a pizsipartihoz tartoznak." vigyorodtam el büszkén.
Mindketten felálltunk és feltartottuk a ruhadarabot.
"Miért Pikachu vagy? És én miért vagyok egy unikornis?" kérdezte zavartan nevetve.
"Nem is emlékszel? Azt mondtad, Pikachu vagyok, mivel mindenki szereti Pikachut, ezért Pikachu vagyok. Te pedig unikornis vagy, mert az unikornis menő, és a unikornisokat is mindenki szereti." magyaráztam neki.
"Rendben." rázta meg mosolyogva a fejét.

Amikor átöltöztünk, magamhoz öleltem Louist.
"Olyan aranyosak és puhák vagyunk." fecsegtem lenyűgözve.
"De gyere gyorsan, mielőtt lemaradnánk róla!" fogtam meg kezét, és a hálószobába vezettem.
"Miről maradunk le, Harry? A hálóról? Uhh."
"Nem, te idióta, csak gyere."
Kinyiottam a szoba ablakát, és kimásztam a kis erkélyre. A mögöttem lévő Louist pedig utasítottam, hogy kövessen, majd felmásztam a tetőre.

Miközben mindketten ott ültünk, és a naplementét néztük, elmosolyodtam, szememben könnyek kezdtek gyülekezni. Halk szipogásom hívta fel rám Louis figyelmét, és tekintete rám sodródott.
"Harry?"
"Hey, Hazz, mi a baj?"
Egyik karjával átölelt, és aggódva nézett rám.
"Csak annyira boldog vagyok most, Louis."
"Akkor ne sírj!"
"Nem tudok nem sírni."
Vállába fúrtam a fejem, és ismét az égő horizontra pillantottam.
"Azt hiszem, most itt az ideje beszélgetni, ugye?" kérdezte érdesen, amire én egy halk 'Igen'-nel válaszoltam.
"Anno az iskolában..." kezdte. "nélküled csak Zayn és Liam volt ott nekem. Mármint nem voltam lúzer, és nem csesztettek-"
"Louis, ez a lúzer kifejezés nem volt valami kedves." szakítottam félbe, és felnéztem rá a válláról.
Ő is rám nézett, és elsimított egy tincset az arcomból.
"Tudom, sajnálom, Hazz."
Gyengéd érintésére lehunytam szemem, és vártam, hogy folytassa.
"De ezen kívül mindig voltak, akik megjegyzéseket tettek az alakom vagy a... szexualitásom miatt."
Lassan felemeltem a fejem, és tekintetét kerestem. Furcsa érzés volt gyomromban.
"Hadd mondjam el az egészet, utána nyugodtan megutálhatsz." mondta búsan, és a tetőcserepekre nézett. "Mindig távoltartottam magam az érzésektől és az emberektől, amennyire csak tudtam, mert nem tudtam megbirkózni velük, magammal pedig főleg nem. Soha nem tetszettem magamnak. Aztán elkezdtem inni és dohányozni, és csak akkor álltam le, miután egy délutánt a plázában töltöttem, és megtaláltam a telefonszámod."
Szótlanul néztem rá.
"Harry, te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem az életben:"
"Louis..."
"Mielőtt bármit mondanál a szexualitásommal kapcsolatban, biszex voltam. Legalábbis azt hittem. De most úgy gondolom, meleg vagyok. Kérlek, ne ítélj el emiatt, én ettől még mindig-"
"Na most fogd be!" szakítottam félbe durván, mire ő összerezzent.
"Mi a fenéért kéne elítélnem téged? Mintha pont ilyen felszínes embernek ismernél. Egy. Kettő, kibaszottul még melegebbé tettél engem. Szóval miért is kéne, hogy elítéljelek téged, azért, mert az vagy?"
Tágra nyílt szemekkel bámult rám.
"Igazuk volt..." mormogta halkan.
"Tessék?"
"Liam és Zayn mondták, hogy bejövünk egymásnak. Már a kezdetektől tudták."
"Akkor bejövünk egymásnak?"
"Igen, göndör."
"Te vagy az első igazi szerelmem, Louis Tomlinson."
"A szívem mindig is vágyott rád, Harry Styles."
Vörös arccal pillantottam ujjaimra.
"A lelki társak összetartoznak, nem igaz?"
Egyik ujjával állam alá nyúlt, és megemelte a fejem, majd óceánkék szemeibe néztem. A zöld még soha nem találkozott így a kékkel, mint most.
"Igen." feleltem halkan, és figyeltem, ahogy lassan közeledik hozzám.
Tudtam, mi fog történni, és ajkait figyeltem, mielőtt lehunytam szemeim, így az volt az utolsó, amit láttam, és az első, amit éreztem. Puha ajkai lágyan és könnyedén mozdultak enyéimmel. Érzelmeink forrtak bennünk, összeráncoltam szemöldököm, és eltöröltem feltörő könnyeim az arcomról. Lassan hátára csúsztattam a karom, és érzelmekkel telve magamhoz húztam, ajkaimat gondosain övéin tartva.
Így ültünk ott. Pikachu és Unikornis a tetőn csókolózva, háttérben a naplementével. Mit akarhatnék még?