texting 》l.s.

[16-remember]

Szombat, 03:45, P.o.V Louis

Éppen megfordultam volna, hogy bezárjam az ajtót, amikor láttam Harryt összeesni. Az utolsó pillanatban akadályoztam meg, hogy a padlóra csapódjon, ahogy szó szerint Harry alá vetettem magam. Így lehunyt szemekkel feküdt mellkasomon. Ha nem lett volna eszméletlen, valószínűleg csak percekig bámultam volna...
De most csupán csak félresimítottam a haját, majd kicsit megmozdítottam, hogy leforduljon rólam. Végülis kettőnk közül ő volt az óriás. Épp ezért is nézett ki úgy az egész jelenet, mintha egy holttestet vonszolnék a lábánál fogva, majd egy szőnyegbe tekerném és a folyóba dobnám. Valójában nem volt más választásom, minthogy amennyire csak lehetséges, óvatosan végighúzzam a padlón és a kanapéra fektessem.
Egy kis idő elteltével ez valahogy sikerült is, majd leereszkedtem mellé.
"Harry?" Elkezdtem lágyan bökdösni.
"Hazzy, gyerünk, kelj fel nekem." Szorosan átöleltem és megsimogattam a hátát, mikor hirtelen két kar körülölelt, és szintén szorosan ölelt. Mosolyogva lehunytam a szemem, és fejemet vállára ejtettem.
"Mi történt?" lassan elhúzodtam tőle, hogy ránézzek.
"Egy kicsit túl sok volt úgy minden. A lépcsőzéstől megfájdult a fejem, aztán ott volt még az alkohol, és utána megláttam a lakásod."
"Oh, kérsz vizet?"
"Igen."
Felálltam, hogy a konyhába menjek, ami direkt egybe volt nyitva a nappalival. Miután mindkettőnknek hoztam egy pohár vizet, leültem mellé.
"Tetszik?"
"Hm?" Figyelemmel kísértem, ahogy letette pohárat.
"A lakás. Láthatóan elég meglepett voltál."
"Ja, nem erre számítottam. Nagyon rendezett és otthonos." nézett körül lelkesen, miközben én őt néztem, a hatalmas ablakokon pedig klisészerűen világított át a holdfény.
"Hogy őszinte legyek, direkt extrán rendet raktam, amit egyébként sosem csinálok..." Az utolsó részt csak suttogtam, de a mosolyát ítélve, hallotta.
"Te szívtipró, csak nem előre eltervezted, hogy a lakásodra csábítasz?" kezdett enyhe nevetésbe Harry.
"Ja, tényleg elég vonzó volt, ahogy a kanapéra fektettelek."
Nevetése lecsillapodott, és zavarbajött.
"Ez rendben van." Mutatóujjammal végigsimítottam az arcán.
"Szeretnél aludni, Hazz?"
"Lehet, te?"
"Aha, gyere." Felálltam és felényújtottam a kezem. Lenéztem rá, ő pedig fel rám. A hold fénye tette láthatóvá kissé vigyorgó arcát. A gödröcskéit és csillogó szemeit. A pillantás ami mindig magával ragad, zöld smaragddal körbevéve. Az angyali fürtjei olyan másnaposan állnak, mint amilyen ő lesz holnap.
Végre megragadta a kezem, felkelt, és így már ismét fölém magasodott. Mosolyogva fordultam meg vele kéz a kézben, majd magam után húztam a hálószobába.
"Problémát jelentene, ha egy ágyban aludnál velem?" kérdeztem, miközben levettem a cipőmet, és az ajtó mellé helyeztem; Harry is ugyanezt tette.
"Nem, legalábbis addig, amíg nem foglalok el túl sok helyet az ágyadban."
Úgy állt ott, mint a cövek, körbenézett, és nem tudta mit kéne csinálnia, mikor én már vetkőzni kezdtem.
"Nem foglalsz... Utcai ruhákban szeretnél aludni?"
"Nem."
Ezzel ő is elkezdett levetkőzni, tekintetem szándékosan kerülte.
"Harry, kellemetlenül érzed magad?"
"Ahogy ott állsz, egy szál boxerben és rám nézel... egy kicsit igen." Szinte éreztem, ahogy a hőmérséklet emelkedni kezdett a szobában, mikor elpirult. Egy szó nélkül lépdeltem az ágyhoz, és lefeküdtem rá, Harryre várva.
"Elárulok neked valamit."
"Oké."
A könyökömre támaszkodtam, és figyeltem, ahogy Harry is lefekszik az ágyba csak az alsónadrágját viselve.
"Először is rohadt fárasztó elnyomni azt a szart, amit már egész idő alatt el szerettem volna mondani, és az alkohol miatt meg főleg nem egyszerű. És rohadt szexi, ahogy most az ágyba landoltál." Harry felnevetett.
" Pontosan tudom, mire gondolsz. És az is rohadt szexi, ahogy te fekszel itt."
Elkezdtem végigfuttatni ujjaim a mellkasomon, amitől egy halk nyögést váltottam ki magamból.
"Remek." nevetett fel röviden.
"Talán túl unerotikus volt számodra?" néztem rá kihívóan.
"Igen, Lou. Nagyon béna volt."
"Okés." néztem rá tovább vigyorogva.
"Mi az?"
Hirtelen a hátára nyomtam Harryt, és a combjaira ültem. Ezt követte kezem a hasamon, amit lassan a boxeremhez vezettem, és kissé lentebb toltam. Az ajkamba haraptam, másik kezemmel beletúrtam a hajamba.
A tekintete tényleg megfizethetetlen volt.
Odahajoltam a füléhez, majd halkan suttogni kezdtem.
"Így jobb?"
Ezzel le is gördültem róla, és fejemet felé fordítottam. Tekintete a mennyezetre dermedt.
"Louis?"
"Igen?"
"Nagyon remélem, hogy később minderre emlékezni fogok."
"Én is."

-