Which One?

IX

Másnap délben megérkeztünk esőfaluba. Ez volt az első alkalom hogy itt jártam. Nem tetszettt. Hideg volt sötét, és a függönyként lecsorgó eső miatt nem láttunk szinte semmit. A ruháim átáztak egy pillanat alatt. Itt nem fogok tudni megszáradni. Megborzongtam mire Keisuke nézett rám.
-Mizu, minden rendben van?
Bólintottam egyett de nem voltam biztos ebben. Rossz előérzetem volt.
Eszembe jutott amit a szüleim meséltek...

-Rossz előérzet?.. hmm. Nos volt néhány küldetésünk már apáddal és pár dolgot megtanultunk. Az egyetlen ami mindig igaznak minődült hogy ha a gerincünk végig borzong akkor vigyázni kell. Mindig volt b terve a csapatunknak, de olyankor egy c terv is belépett.-mesélte anyám miközben a ruhákat hajtogatta össze

-Az eddigi legemlékezetesebb.-hallottam apám hangjat, majd lenyelt egy falatot.- Kisérnünk kellett valakit. És az illető már első ránézésre is gyanús volt. Mikor elérkeztünk a kijelölt helyre kiderült hogy fejvadászok üldözték.

-Na de drágam. Ez szigorúan titkos.-förmedt rá anyám. Majd vissza nézett rám.- Ha valaha így éreznél tudats valakivel és a csapat megvédésére koncentráljatok.....

Ez az. Szólnom kell valakinek. De kinek..
-Hé Mizu.-felriadtam a gondolataimból. Keisuke volta vállamat rázva.- Lemaradtál. Min gondolkozol.
-Keisuke. Én úgy érzem baj lesz. Mit tudunk a kisért emberről?
Az állát fogva elgondolkozott.
-Sokat nem. Nem beszélt egész út alatt.-állapította meg.
-Ahogyan a sensei sem. Már a kapuban sem. Mintha titkolnának valamit. Ez nem tetszik nekem. Azt tanultam hogy vészhelyzetben a csapattársaink megvédése a fontos.
Kérlek találjunk ki valamit ha rosszul sülne el ez az egész.
-Ha bármi történne akkor én téged védelek. Az olvastam hogy erre felé sok föld alatti alagút van. Biztos van a közelben és ott elbújhatnánk.
Bólintottam, majd tovább mentünk. Ekkor Keiso hatranézett. Az arca tükrözte hogy baj van. Aggódott.

-Megérkeztünk.-Állt meg Keiso,a város közepén.-Sajnálom gyerekek hogy ez így alakult.
-Keiso. Igaz amit rólad terjesztettek?-kérdezte a sensei.
-Nézzetek fel és megtudjátok..-majd elfutott. Mire felemeltük a fejünket körbevettek minket Esőrelytek ninjai.
-Keisuke! Most!-kialtottam majd mindketten csináltunk klónokat. Az én klónjaim felvették, az én és a sensei alakját, Keisuke pedig Akeshi alakját és a sajátját. Különváltunk így 2 csapatra és elkezdtünk menekülni.
A klónok és mi eredetiek két iránba mentünk. Így is muszály volt követniük minket.

-Keisuke. Merre van?-kiabaltam at neki.
-Balra a föld alatt. Egy csatorna fedél a lejáró.-mondta, majd csináltunk meg klónokat. Most szintén két csapatra oszlottunk, ám a klónokat üldözték mi pedig lerázhattuk őket. Egy magas elhagyatott epület felső szintjein bújtunk el. Kimerülten lihegtünk, és a falnak döntöttük magunkat Akeshivel.

-Ez meg mégis mi volt??!!-kiabálta a sensei felé Keisuke. A hangjában érezni lehetett a haragot.-Majdnem meghaltunk! Elkaphattak volna minket! Mégis ki ez az ember.

-Keisuke..-állt fel Haiko sensei.- ez volt a küldetésünk. Most pedig haza mehetünk amint kitisztul a levegő.

Nem értettem. Ez volt a küldetés? Hiszen elbuktunk. Haiko látva hogy értetlen arcot vágunk elkezdte magyarázni..

-A Hokage sama felfigyelt rá hogy egyre több ninja tűnik el. Idővel gyerekek is eltűntek. Az összefüggések azt mondták hogy azokon a bizonyos napokon történtek ezek, mikor a kereskedő elhagyta a falut. Feltételeztük hogy ő áll emögött.
Az anbu titkoban megfigyelte és kísérőket vitt magával mindig akik eltűntek. Eső relytekben vannak fogságban.

Meghökkentem...emberráblás..mi történik..

-Eső falunak ninják kellenek. Nem tudjuk még miért. Mi voltunk a csali. Anbu tagok kísértek minket, és elkapták az ember rablót és kiszabadítottak a konohaiakat...

-Vagyis...akkor..
-Igen. Ez egy S rankos küldetés volt. Most pedig menjünk haza. A kapun kívűl várnak már ránk. Jut eszembe..Keisuke, Mizu. Szép volt, gyorsabbak voltatok mint én. Dícséretet érdemeltek..