Which One?

VIII

Édesanyám hangjára keltem fel.
-Mizu. Dragáram. Idő van..az első küldetésed.
Kótyagos fejjel keltem fel. Felöltöztem, arcot és fogat mostam. Mivel utálok este bepakolni így össze szedtem reggel a cuccaimat.
-Shuriken,kunai,kötszerek,gyógyszer,élemiszer bogyók. Levélbomba,és egy kis könyv a jegyzeteléshez, no meg egy ceruza.
-minek kell a toll és a jegyzetfüzet?-kérdezte apám az ajtófélfának támaszkodva.
-Haiko sensei azt mondta fontosabb események után érdemes le írni a jelenetet. A Hokage samanak pontosabb jelentést tudunk adni és a következő küldetésekre ez alapján jobban fel tudunk készülni.
Apám mosolyal nyugtázta a mondandómat.
-A Hokage-sama mi...- majd sarkon fordult. Jelenleg Tsunade-sama az ötödik Hokagénk. A három nagy sannin egyike. Csapatársa volt még Jiraya-sensei aki most novellákat ír és Orochimaru aki számüzetésben van.
Mikor új Hokage lett a faluban az anbu tagoknak kötelessége lett megjelenni. Nem tudom mi történt ott, mivel titoktartásra lettek kötelezve a résztvevők, de a szüleim csüggedten és fájó izületekkel tértek haza.
De elég a gondolkodasból, megráztam a fejemet és elindultam.
A nagykapunál vártam Haiko sensei-el a többiekre, agondolataimban pedig igyekeztem felkészülni.
Ránéztem Haikora de komor arca volt. Nem mertem megszólítani. Már épp kezdtem volna kinyőgni valami értelmeset amikor a szüleim ugrottak elénk anbu maszkokban.
-Elnézést a zavarásért Haiko sensei. Küldeményünk van Mizu-channak.
Átvettem a dobozt amit édesanyám nyújtott felém,majd kinyitottam.
Egy új shuriken készlet. Tökéletesek voltak. Mire felnéztem hogy megköszönjem, már el is tűntek.
-A szüleid voltak Mizu?-nézett rám Haiko.
-Igen. Szerintem jobban izgulnak mint én.
-Hm..- tekintetét az égbe emelte.-A szüleid kivételes anbu tagok.
Pár perc múlva megérkeztek a többiek majd a kereskedő is.
-Hayate Keiso vagyok. Engem fogtok kísérni. Örvendek a találkozásnak.-majd meghajolt elöttünk. Viszonoztuk, majd el is indultunk.
Furcsa egy alak volt. Hátra kötött haja, szemkendője volt, és sokat dohányzott. A járása sem volt rendben. Bicegett a bal labára. Talán megsétült, harcba keveredett?
Mögöttünk egy szekér jött, rajta egy fiatal lánnyal. Nálam kicsit idősebb, rövid haja volt. Ő vitte a rakományt.
-Az út oda vissza 3 nap. 1 éjszakát esőfaluban fogunk tölteni.-adta ki az információt Haiko majd a további időben csak mentünk továbbra is.

Elérkeztünk az első megállónkhoz. Már sötétedett így letelepedtünk egy mezőn. Amíg a többiek köveket gyüjtöttek, addig én elmentem vízért, Akeshi és  Keisuke pedig fát gyüjtöttek.

Ám valami nem stimmelt. Az érzéseimmel. Az úton Haiko rejtélyessége, Akeshi bolondossága és Keisuke sportossága.
Mintha..a szívem dobogna mikor a fiúkra gondolok. De most küldetésen vagyunk.
Anyám szavai jutottak eszembe: " Ha bajba kerülnél kinek a nevét kiáltanád? Ha szomorú vagy kit hívnál magadhoz? Ha jól éreznéd magadat kinek szólnál? Ha ezekre a kérdésekre egy ember neve jut eszedbe akkor megtaláltad a párodat."
Ám nekem mindegyik kérdésre más jut eszembe..

Vissta mentem a táborhelyre ahol már éget a tűz. A fiúk rönköket is találtak hogy le tudjunk ülni. Mindenki mellet volt hely ám én Keisuke mellé ültem le.
-Áh úgy fáj a hasam. Nem ettem ma még semmit.
-Nem csomagoltál magaddal élemiszer bogyót?
-Elfelejtettem az izgulásom miatt.k-majd a hasát fogva lehajtotta a fejét.
Elővettem a táskámból egy bogyót és neki adtam.
-Edd meg. Nem jó ha egy társunk az éhség miatt hasznavehetetlen.- mondtam elpirulva és igyekeztem másfele nézni. Elvette a bogyót és szétrágcsálta.
-Mizu te mindig olyan felkészült vagy. Amikor edzésen megsebesültem, te láttad el a sérüléseimet.
-Szerintem érdemes lenne belevágnod a gyógyításba is.-tette hozza Akeshi.
-Nos. Haiko sensei-el má dolgozunk rajta. Ám még kicsit ügyetlen vagyok.-mondtam majd zavarombana  hajamat kezdtem el babrálni.
-Ez nem igaz.-halottam Haiko felháborodott hangját.- az alapvető sebeket már be tudod gyógyítani mint egy ficam. És a fájdalmat is enyhíteni tudod. Orvosi ninja kell hogy legyél. Mint Tsunade sama. Kérhetnél tőle tanácsot.
-Mizu..nem is tudom mire mennénk nélküled.-Keisuke...ő mondja? Felpattant viszont.- Én kezdem az őrködést akkor ahogy megbeszéltük. Addig aludjatok.
-Én még gyüjtök elötte fát estére.-majd el is indultam. Lépteket hallottam viszont. Elővettem a combomról a kunai-mat.
-Ki van ott? Figyelmeztetlek elit ninja vagyok.-ám ekkor valaki felnevetett. Keisuke volt az. Elvörösödötten néztem magam elé és leengedtem a fegyveremet.
-Ne siess annyira előre. Segítek fát gyüjteni...te elit ninja
A további időt röhögéssel töltötte. Egészen a patak partig mentünk.
-Keisuke igazán abba hagyhatnád a nevetést. Megijedtem.-majd ahogy a sötéttben próbáltam lépkedni megcsúsztan a sáros iszapon és a vízbe estem. Megpróbáltam mizogni de fájt a bokám valószinűleg kificamodhatott. Megpróbáltama  köveken kikúszni de mind iszapos és csúszós volt. De nem kellet sokáig aggódnom.
-Megint mentselek meg?- hallottam a hangját a fejem fölött, majd egy ugrással a parton voltunk. Lassan visszasétáltunk a partra ahol a többiek már aludtak. Megraktuk a tüzet majd leültem melegedni.
-A bokám. Meg kell gyógyítanom, szerintem kificamodott.-majd ránéztem és be volt dagavda. A kézjeleket megformaltam majd a bokámra tettem azokat. Bevettem egy gyógyszert és rádöltem Keisuke vállára.
-Bátor lány vagy. És erős. És csodálatos..
-De megint meg kellet mentened.
-A csapattársam vagy. Nem hagytalak volna ott.
-Nem szeretem hogy megint meg mentettél.-éreztem hogy kezdek kótyagos lenni. Az előbb bevett gyógyszer is álmosított.
-Tudod, én nem bánom ha meg kell mentenem téged. Sőt, én mindig meg mentelek majd..ott leszek melleted ha szükséged van rám.
-Biztosan kezdek fáradni mert azt mondtad mindig melletem leszel..-mosolygott egyett és sóhajtott.
-Menj,pihenj le. Neked adom a pokrocomat.
Betakaróztam majd a tűz mellet feküdtem le.
Vajon tényleg ezt mondta vagy csak a fáradtságtól hiszem ezt..
Minden esetre itt jó meleg van.