XIII

192 11 4
                                    

A szívem megdobbant. Akeshi tartott a karjaiban. A szeme remegett ahogy rám nézett. A kezemet a kezére tettem, megpróbaltam ellökni magamtól, nem akartam hogy segítsen. Hogy így lásson, gyengén. De nem engedte, felkapott és a lépcsőn felfelé cipelt. Lefektetet finoman a  földre és a fejem alá tette össze gyűrt kabátját.

-A következő Akeshi és eső falu ninjája, Sho.- hallottam Iruka hangját.
Felállt és lenézett az ellenfelére. Megdöbbent. Az arcáról a félelem leírható volt. Lassan levette a szemét Sho ról es rám emelte.

- Mizu..ha nyerek. Ígérj meg valamit.

- Akeshi?

- Gyere el velem randizni. Ígérj meg nekem egy randit. -letérdelt mellém, megfogta a kezemet és a fejét lehajtotta. - Soha nem láttam még ilyen erős embert mint te, és ilyen különleges virágot nem találnék máshol. -lassan elmosolyodtam. Rászorítottam a kezére.

-Akkor nyerj. -felemeltem az arcát. A szemében elszántság tükrözödött. Bólintott majd elindult. A kezemet felé nyújtottam nem akartam még hogy elmenjem.  De a testemet a fáradtság és a kimerültség  legyőzte. A szememet lehunytam.

Miután a sötétségnek vége lett, már otthon voltam. Az ágyamban feküdtem, és kint már sötét volt. A kis asztalomról felkaptam a kunaiomat majd felkeltem az ágyról. A lábam megremegett, vagy a fáradtságtol vagy a rémülettől. Elkezdtem kifelé menni.

- Van ott valaki?! - mit csinálok ha igen? Lepteket hallottam. A konyhából felém közeledtek. -Anya?! Te vagy az?! - egyre közelebb értek a léptek.

-Mizu? Felkeltél? - Akeshi hangja volt. Felkapcsoltam a  lámpát.

- Mi a fenét keresel nálam? Azt hittem betörtek.

-Nem tértél magadhoz így a csapat haza hozott. Keisuke nem rég ment el. Épp levest csinálok neked. - most sem tértem magamhoz. Mi van?

- Ohh. Hát értem. Köszönöm. -oldalra fordítottam a fejem és halványan mosolyogtam. -Leülhetnénk a konyhában. Beszélni szeretnék veled.

Bólintott majd bementünk és  leültünk. Ideges voltam hogy kérdezzem meg.

- Azt mondtad különleges vagyok számodra. Elmagyaráznád?

- Persze. Tudod, tűz elemű vagy. Már ez is különleges.  Csakis az Uchiák rendelkeznek ezzel. - nem értettem.  Oldalra döntöttem  a fejem. - Tudod, a legenda szerint az Uchiák alkut kötöttek a démonokkal. Hatalmas erejük van, és  ezt hajlandóak védelemre használni. Ám  a kezdetekben nem volt semmi elemi tudásuk. A démonok  a kilenc démon védelmezésért a tűz elemet adták nekik. De azt is mondjak, ami valószínűbb hogy a Sharingan által fejlesztették  ki.  Egyedi vagy.

-De akkor nekem miért van meg ez. Nem vagyok Uchiha.

-Vagy talán nem tudod még. Szerintem kérdezősködj. Jobban bele gondolva hasonlít a fekete hajad, a szemed formája is.

Megettük a levest, majd elküldtem Akeshit. A szobámba mentem és  az ágyra vetődtem. Már  fél 10 van. Aludnom kell.
Betakaroztam és lehunytam a  szememet. De sajnos nem aludhattam sokáig. Az ablakomon kopogtattak. Elhúztam a függönyt és  Keisuke állt a teraszomon aggódva. Kinyitottam az ajtót.

- Mit keresel itt?

- Hozzád  jöttem  megnézni  jobban vagy e. De ahogy látom megnyugodhatok.

Kínos csend ülepedett rank, majd leültem az ágyra , Keisuke elém térdelt és a kezemehez támasztotta a fejét.

- Aggódtam hogy bajod eshetett. -fel nézett rám.  - Nem fáj semmid?

- Keisuke. Szeretném ha segítenél kinyomozni van e bármi közöm az Uchihákhoz. -meredten nézett rám. Felállt es bólintott. Határozotttan kilepett és leugrott a teraszról majd eltűnt az éjszakában.

Вы достигли последнюю опубликованную часть.

⏰ Недавно обновлено: Aug 14, 2020 ⏰

Добавте эту историю в библиотеку и получите уведомление, когда следующия часть будет доступна!

Which One?Место, где живут истории. Откройте их для себя