Camp-Feszt

¤Chapter 2¤

- Várj! - szólt gyorsan Alice.

- Igen? - kérdeztem vissza.

- Nincs itthon a húgod - jelentette ki.

- Remek meglátás - válaszoltam vissza.

- Így nem teljes a "Vár ránk a Camp-Feszt" akció - biggyesztette le ajkait.

- Na figyu, ha szeretnéd, majd kétszer csináljuk meg, és a másodikban a húgom is szerepelni fog, de addig is az eggyel előbbi kiadással kell beérned.

- Szerinted az használni fog? Mármint, ugyanolyan jó lesz?

- Ajánlom - közlöm felháborodottan.

Ki siettünk szobámból, a konyha felé tartva, ahol édesanyám a frissen vásárolt dolgokat pakolta ki vászon táskájából. Oda léptem hozzá segíteni helyére tenni az új árukat a lakásban, nem csak azért, hogy jobb kedve legyen, illetve valamilyen szinten engedékenyebb is legyen velem, hanem mert mindig ezt teszem.

Végül is egy jó gyereknek ez a dolga. Meg egy olyannak is, aki táborba akar menni.

- Szia, Mia! - köszön Alice anyukámnak. Anya ahhoz képest, hogy már van egy majdnem tizenhat - szóval tizenöt - éves lánya, fiatalabb a megszokottnál. Még csak harmincöt. Korán vállaltak.

- Szia, anya! - adtam egy puszit arcára, miközben betettem a tejet a hűtőbe.

- Sziasztok, csajok! Szellőztettetek ma? Mert lábszagú csipszet érzek - állapítja meg édesanyám.

- Milyen a lábszagú csipsz? - értetlenkedik Alice.

- Sajtos - vágtuk rá teljesen egyszerre édesanyámmal. - És mond csak - folytattam, most már egyedül - milyen napod volt?

- Ne is mond, zsong a fejem. Egyszerűen... - és innentől kezdve nem figyeltünk rá, se én, se Alice, ugyanis áttértünk a szemkommunikációra.

"Kezdj bele" jelezte szemével Alice. "Nincs az az isten. Te vagy annyira bezsongva ettől, az a minimum, ha te hozod fel neki" válaszoltam vissza neki, egy eléggé hosszú szemmeregetéssel, illetve, a cifrább részeknél a szemöldököm is besegített. "A te anyukád!" kontrázott Alice. "A te akciód" kentem rá. "Jujj, tényleg. Milyen jól kitaláltam! Kis mókás, meg jól hangzik. Vár ránk a Camp-Feszt!" ujjongott szemével barátnőm. Viszont, hirtelen egy kezet láttam magam előtt.

- Oké - kezdett bele édesanyám, miközben egyik kezével az én szemeimet, másikkal Alice szemeit takarta el - utálom, amikor így kommunikáltok. Nem vagyok hülye, tudom, hogy akartok valamit, szóval ahelyett, hogy gülüszemekkel beszélgetnétek, inkább öntsétek szavakba. - Tanácsolta anyukám, majd leengedte a kezét, de Alice még egy gyors üzenetet küldött.

"Vár ránk a Camp-Feszt."

- Anya - kezdtem bele.

- Sophie.

- Mindig azt mondod, hogy el kéne mennem valahova, ahelyett, hogy egész nap a TV-t, vagy a változatosság kedvéért, netalán a laptopomat bámulnám.

- Ez így igaz - bólogat helyeslően.

- Sajna, Alice-nek is ez jutott eszébe.

- Ja ja - szál bele a beszélgetésbe barátnőm.

- Nem! - jelentette ki édesanyám.

- Tessék? - néztem rá.

- Még csak tizenöt vagy, nem engedem, hogy elmenj holmi szórakozóhelyre. Kitudja, mit tesznek veled.