Camp-Feszt

¤Chapter 3¤

Elérkezett a nagy nap. Ma indulunk a táborba. Az elmúlt két hétben, semmi nagyobb dolog nem történt velem. Édesapám fellendült, és elkezdett anyámmal egy listát írni arról, hogy miket kell venni nekem arra az egy hétre. Olyan dolgok is szerepeltek azon a papíron, amikre alapvetően nekem semmi szükségem, mert, vagy már van egy belőle itthon, vagy csak szimplán nem fogom hasznát venni a hét napos "üdülésem" során. Kemény falú bőrönd, - amit azért nem értettem, ugyanis nem repülőgéppel kell eljutni a helyszínre, illetve nem is kiképzőtáborba megyek - füldugó, bikini vagy úszódressz, papucs, tánccipő és még sorolhatnám a lista érdekes tartalmát. Most őszintén, ki visz magával egy fesztiválszerű táborba tánccipőt? Nem balettozni, meg nép táncolni fogok, hanem ha minden jól megy, együttesekre tombolni este. Vagy akár reggel is. A füldugót csak-csak megértem, bár aki egy házban nő fel apámmal, az teljesen kiképzés alatt él, ugyanis úgy horkolni embert még nem hallottatok, mint apámat. Gyakran felkelek rá, de a húgomnak sikerült teljesen immúnissá válnia. És nem érdekel, ki mit mond, van egy alapszabályom. Emberek előtt nem mutatkozok fürdőruhában, legyen az bármilyen, - tunika, kétrészes, egyrészes stb. -, ez alól csak Alice és a családom kivétel. Nekik el kell viselniük nyaranta. Egy héten keresztül jártuk a boltokat, mindenféle üzletet megtiszteltünk a jelenlétünkkel; sport-, ruha-, cipő- és élelmiszer boltok voltak a fő célpontjaik, de természetesen a drogériákba is ugyanilyen gyakoriságokkal járkáltunk, hiszen vagy nekem, vagy a szüleimnek, vagy arról a mágikusan érdekes listáról hagytunk le valamit/jutott eszünkbe valami. Előfordult, hogy Alice is velünk tartott, illetve én is elmentem velük egyszer. De most már nem számított, ugyanis elérkeztünk augusztus tizedikéhez, amikor is hivatalosan elindul a Camp-Feszt.

És sikerült, olyan igazán Sophie-san elindítani.

- SOPHIE! - kiabálta édesanyám. - Elaludtunk, úgyhogy van tizenöt perced, hogy elkészülj Alice már lent vár a nappaliban, ők ébresztettek, mondtam már, hogy szeretem, hogy ide járnak hozzánk? Mondjuk, annak nem örülnék, ha átlagos napokon jönnének ilyenkor. De nem ez a lényeg, gyerünk, készülj el! A táskáidat addig bepakoljuk a kocsiba. Ah, Istenem, miért kell nekünk mindig, elaludnunk, vagy elkésnünk? - Elmélkedett édesanyám, miután kiment a szobámból, becsukva maga mögött az ajtót, ezzel jelezve, hogy öltözzek. Szerintem senkit se fogok meglepni azzal a kijelentésemmel, hogy eléggé szeleburdi édesanyám. Bár, ha jobban belegondolok;

Szeleburdiként élek egy szeleburdi családban.

A reluxát nem sikeredett felhúznia, így nekem kellett ezt megtennem, de nehogy azt higgyétek, hogy olyan lusta vagyok, hogy ez nekem már nehezemre esik, hanem csak szimplán egy koromsötét szoba, és egy kényelmes ágy, számomra egyenlő az alvással, így erősen kellett magamat tartóztatnom, hogy nehogy megtegyem, hiszen jelenleg nem volt elegendő időnk. Másrészt meg, halott is lennék, a szüleim jóvoltából. Szerencsére tegnap kikészítettem a mai öltözékemet, ami egy rövidnadrág, és oversize felső, amit az én saját, és borzalmas divatérzékemnek köszönhetően nem dugtam be a nadrágomba, hagytam, hogy lelógjon, egészen a térdemig. Sajna nekem minden ruha nagyobb a kelleténél, ugyanis nem mondhatom magamat nagyon magasnak. Most a százhatvan centim biztosan megsértődött. Innen gyorsan átmentem a fürdőszobába, ahol a hajamat egy kócos kontyba fogtam, csak hogy jelezzem, mennyire nem fogom magam "táboros-fesztiválos" külsőbe helyezni, ugyanis se kedvem, se időm, se hangulatom. Meg nem is tudom, hogy milyen az ilyenfajta külső. Megmostam arcomat, majd fogaimat, és feltettem egy kis szempillaspirált, ezen kívül pedig, még befújtam magam dezodorral, majd parfümmel, így már készen is voltam. A szobámból a szüleim tényleg mindegyik, - még a legkisebb - táskát is kivitték, így hirtelen eléggé üresnek hatott a tér, de nem számított.

- A kajás táskát is elraktátok? - kérdeztem anyukámtól, amikor már majdnem készen - hiszen csak a cipő hiányzott már - kimentem, a konyhába, ahol anyukám csinált valamit, amit nem láttam, ugyanis az alsó fiókok között turkált.