I think i'm in love with you //Reddie-magyar

🏳️‍🌈 7. fejezet 🏳️‍🌈

Eddie szemszögéből:

Richievel egyszerre ébredtem.A szülei csak este érnek haza,szóval még mindig egyedül vagyunk a házban.Richie ki akart menni reggelit csinálni de belé kapaszkodtam.

-Spagetti,reggelit kell csinálnom.
-Nem lehet később?-kérdeztem még a reggeli rekedtes hangommal.
-Nem.-puszit nyomott az ajkaimra majd kiment a szobából.

Richie hamar kész lett a reggelivel, mármint nem kell nagy tudás ahoz,hogy müzlit tegyél egy tálba majd felöntsd tejjel de mindegy.

-Richie?
-Igen Eds?
-Tegnap nem nagyon mentünk bele a részletekbe.Úgy vesszük ,hogy akkor most együtt vagyunk?
-Szeretnéd ,hogy együtt legyünk?
-I-igen.
-Akkor együtt vagyunk-mosolygott majd megtöltötte a kanalát müzlivel.
Vissza mosolyogtam rá és én is folytattam a reggelizést.
Reggeli után felöltöztünk és úgy döntöttünk,kimegyünk a parkba levegőzni egy kicsit.

Richie szemszögéből:

Amikor elindultunk a parkba,zsebre vágtam a kulcsom.Gyalog mentünk ,mert nincs olyan messzire a házunktól.Sétálás közben Eddie kézen fogott.

-Nem leszel szomorú ,hogyha le buzi...
-Már nem érdekel.-vágott a szavamba  halvány mosollyal az arcán,tudta,hogy mit akarok kérdezni.Lehet,hogy nem látszódott rajtam,de nagyon örülök,hogy Eddie megtanulta figyelmen kívül hagyni az ilyeneket.

Elértünk a parkig.Eddie ugyanúgy fogta a kezemet,nem zavart semmi.Csak Eddiere gondoltam,másra nem figyeltem.Vagyis nem figyeltem volna,ha nem pillantjuk meg Billt és Stant kézen fogva.Sejtettem,hogy van köztük valami,de így élőben látni sokkal másabb.

-Nem megyünk oda hozzájuk?-nézett rám Eddie a válaszomra várva.
-Hagyjuk őket még egy kis ideig.Ne zavarjuk meg őket.Majd kicsit később.

Vártunk még pár percet utána elindultunk,hogy köszönjünk nekik.

-Sziasztok-köszöntünk egyszerre Eddievel,aki még mindig fogta a kezemet.Ezt Billék is észrevették,szóval megbeszéltük,hogy menjünk egy olyan helyre beszélni,ahol csak mi négyen vagyunk és senki sem hall.

-Hozzánk mehetünk,-mondta Bill-senki sincs otthon.

Billékig gyalog kb fél óra volt az út,de az is lehet,hogy csak mi sétáltunk túl lassan.Amikor megérkeztünk,felmentünk Bill szobájába.

Körbe ültünk mintha valami démoni rituálén vennénk részt,hogy begbeszélhessük amiket a tömeg miatt halogattunk.Egy darabig kínos csend volt.Senki sem mert kérdezni.

Eddie szemszögéből:

Értelmetlennek láttam csak úgy csendben ülni,amikor Stan és Bill is ugyanolyan pár mint amilyen Richie és én.Nem vagyok a szavak embere,én is kínosan éreztem magam de végül meg törtem a csendet.

-Ha nem merünk egymáshoz szólni,hiába vagyunk itt.Bill,Stan, olyanok vagytok mint Richie és én,és ez fordítva is igaz.Szerintem bárki kérdezhet bármit,bárkitől,mert semmi rossz nem történhet.

A többiek igazat adtak nekem és kicsit kínosan,de elkezdtünk beszélgetni.

-Öhm szóval ...Te és Richie...együtt vagytok?

-Igen.-válaszoltam a rövid és egyszerű szóval ami mégis mindent elmagyarázott,majd Richie vállára dőltem.-És...Te és Stan?

-Nincs kimondva de...-Bill szerette volna befejezni a mondatot,de Stan ott helyben megcsókolta.

-Hát mi akkor megyünk is-és kimentünk nem zavartatva magunkat a szobából.

Richiéknél már nem maradtam sokat.

-Richie mennem kell.
-De én nem akarom,hogy menj.-nagyon szomorúan nézett a szemembe.
-Holnap olyan korán jövök,amikor csak tudok.
-Ígéred?-kérdezte.
-Ígérem.-csókot adtam neki,majd igyekeztem minél hamarabb haza érni.
Az anyám úgy várt mintha két hónapja nem látott volna.
-Eddie szívem aggódtam érted!Hol voltál eddig...Mi van a nyakadon?
-Semmi csak...-baszott jó,észrevette a kiszívásokat.
-Kivel voltál?Azzal a Beverlyvel?Vagy valami másik lánykával?-nem tetszett,higy csak lányokra gondolt.Érezni lehetett rajta,hogy nem örülne,ha kiderülne,higy más vagyok.
-Neked nem mindegy kivel voltam?Vagy hogy mi a neme?

Az anyám utánam kiabált valamit,de nem hallottam már.Befutottam a szobámba és az ablakon át újra kimentem a házból.Richiék felé futottam.Amikor odaértem,a szobájában még égett a lámpa.Valahogy jeleznem kellett neki.

Richie szemszögéből:

Hirtelen kavicsok kopogását hallottam az ablakomon.Az első párra nem igazán cigyeltem,gondoltam csak az ablak előtti fa ágai kopogtatják az üveget.De amikor kinéztem és láttam,hogy nem fúj a szél,leg kellett néznem ,mi van az ablaknál.Eddiet láttam az ablakom alatt.Kiderült,hogy a szüleim végül csak holnap este jönnek haza,ezért lerohantam a lépcsőn,hogy be engedjem.Amikor a szobámba értünk,észrevettem,hogy Eddienek könnyes a szeme.
-Eddie,mi a baj?
-Majd elmondom holnap.
Odabújt mellém az ágyba.Elaludtunk.