i do it for you ⁽ˢˢ⁾ ✔

part twenty-two

- Szóval azt mondod, hogy miután közölted vele, hogy kifogytál mindenféle alkoholtartalmú italból, megkérdezte, hogy van-e pénzed kölcsönbe, hogy kaját vehessen magának? - néztem rá, miközben leültem a padra és szembefordultam vele. Seb bólintott, majd keresztbe tette a lábait. - Erre te azt válaszoltad, hogy van... - Szintén bólintott. - És nem volt gyanús, hogy mire kell neki a pénz igazából?

- Azt nem mondtam, hogy adtam is neki - tárta szét a kezeit.

- Azt hittem már valami bekattant reggel és adtál neki egy kenyérre valót.. - ráztam meg a fejem kuncogva.

- De miután mondtam neki, hogy számára nincs, eléggé besértődött. Remélem mostmár békén hagy - húzta a száját. - De így legalább megmaradt egy kis whiskey dugiba.

- Mekkora sunyi vagy - kacagtam fel.

- Hát hadd maradjon már egy kis élvezet a haveroknak és nekem, ha netán átjönnek - vonogatta a vállát.

- Élvezet? - vontam fel a szemöldököm.

- Részegen a világ sokkal szebb - mondta.

- Igazad lehet... - tanakodtam. - És részegen képesek vagyunk a saját nemünkkel olyat tenni, amit amúgy soha.

- Meddig fogom ezt hallgatni? - nézett rám kérlelően.

- Ameddig meg nem unom - villantottam meg egy pokoli mosolyt.

- Jól van Ms. Flörtölök A Pultos Csajjal Mert Azt Sem Tudom Hol Áll A Fejem - túrt bele a hajába, majd kaján vigyorral rám pillantott.

- Egyszer fordult elő - szóltam.

- Az én esetem is - bólintott. Ebben a pillanatban a hasam megkordult, Seb pedig rám kapta a tekintetét. - Hupsz.

- Éhes vagy? - nevetett halkan.

- Nem vészes... - legyintettem.

- Mikor ettél utóljára - érdeklődött.

- Nosss - gondolkodtam. - Azt hiszem úgy 3-3,5 órája.

- Tudok egy helyet ahol finom a kaja - ajánlotta.

- Biztos jó ötlet ez? - pillantottam rá kétkedve.

- Szeretnéd, hogy elkérjelek anyutól? - jelent meg egy kacér mosoly az arcán.

- Arra semmi szükség - csóváltam meg a fejem visszafolytott mosollyal.

- Gyere el velem kajálni... - fúrta tekintetét az enyémbe. - Vagy ereszkedjek térdre és kérjem úgy?

- Ami azt illeti szívesen hallgatnám a könyörgésed, de inkább felhívom anyut - kotortam a telefonom után.

- Pedig eskü még le is térdelnék - bizonygatta.

- Elhiszem Seb, elhiszem - bólogattam, eközben pedig kikerestem anyum számát a névjegyzékből.

- Brooks, tudnod kell, ha édesanyád nem enged el akkor kárpótolnod kell majd - figyelmeztetett.

- Veszek neked egy tábla csokit. Jaj, nem várj... A csoki még ártana az alakodnak. Inkább maradjunk a salátánál - nyomtam rá a hívás gombra, ezt követve viszont Bastian azonnal letámadott. Ajkait szorosan az enyémre tapasztotta, én pedig jobb kezemet az arcára simítottam, miközben a másikban a telefonomat szorongattam ami továbbra is csak kicsörgött. Nem sokkal később meghallottam édesanyám hangját a vonal túlsó felén, így levegőért kapkodva szakadtam el Sebastian-től, majd gyorsan megpróbáltam egyengetni a légzésemet, mindeközben pedig köszöntöttem anyumat is.

- Minden rendben? - kérdezte aggodalmaskodva.

- Igen, persze - bólogattam hevesen, leginkább csak a mellettem ülő férfinek, ugyanis rajta kívül más nem látta. - Van hozzád egy kérdésem, amire nagyon remélem, hogy igenlő választ fogsz adni - kezdtem bele.

- Amikor ilyen finoman fogalmazol akkor mindig valami olyasmit szeretnél amire nem minden esetben mondanék igent - szólt, Seb pedig ezt hallva, a szája elé tette a kezét, ezzel elfojtva a nevetését. Hát ha még el is mondanám, hogy ténylegesen mit szeretnék...

- Az van, hogy eléggé megéheztem... Baj lenne, ha elmennék valahova enni? Szeretnék a mai nap után kicsit egyedül lenni - próbáltam kicsit letörtebbre venni a hangsúlyt, hátha kicsit meglágyul szeretett szülőm szíve.

- De legkésőbb nyolcra itthon vagy! Holnap iskola - szólt figyelmeztetően. Szám hatalmas mosolyra húzódott, és Sebastian sem tudta leplezni örömét.

- Otthon leszek! - ígértem meg. - Köszi anyu, imádlak! - derültem.

- Vigyázz magadra - búcsúzott.

- Vigyázok. Puszi - köszöntem el, majd pedig bontottam a vonalat. A férfire nézve, láttam a boldogságot a szemein és a mosolyán egyaránt. Közelebb húzódva hozzá, kezeimet összekulcsoltam a tarkója mögött, majd hosszú csókkal ajándékoztam meg őt. - Tudod... - szólaltam meg elsőként miután szétváltunk. - Elindulhatnánk ugyanis... - mutattam a hasamra, ami egyre többször kordult fel.

- Izzítom a kocsit - pattant fel a padról, majd felhúzott engem is. Kezeinket összekulcsolta, ezt követően pedig megindult az autója felé, magával rántva engem is. A kocsiajtót kinyitotta nekem, mire megköszönve udvariasságát, beültem a járműbe, majd becsatoltam a biztonsági övet. Indulásra készen vártam, amikor Seb behuppant a kormány mögé, bekötötte magát, a kocsikulcsot pedig elfordítva, gyújtást adott a kocsira. A rádióban felcsendült a zene, én pedig kapva az alkalmon, feljebb húztam a hangerőt, és fejemmel a szám ütemére bólogattam. A férfi először csak visszafolytott mosollyal figyelt, később pedig elengedve magát, ő is csatlakozott hozzám, így már ketten buliztunk, az aktuális dalra ami éppen szólt. Aki elhaladt, vagy megállt mellettünk a pirosnál, csak annyit látott, hogy őrülten rázzuk a fejünket, és próbálunk valami éneklés félét összehozni. Utóbbi nem nagyon sikerült, ugyanis egyikünk sem büszkélkedhet énekes szintű hanggal, de mi élveztük, és ez volt a lényeg.