Az apám boákkal táncol

A Csillagösvény Rezervátum

Azért sejthettem volna mikróba agyammal, hogy a Csillagösvény Rezervátum a magasban lesz és nem csak azért kellettek a hippogriffek, mert messzire utazunk.

Mikor a felhőket közelítettük, vadul kapaszkodtam Harmóniába és vacogtak a fogaim. Reszkettem, mint apám vámpírvéres kocsonyás pástétoma (piros gumicukor vodkába áztatva). Vadul esett az eső a szemembe és csak arra gondoltam, hogy mit keresek én itt egy szexőrült Fikusszal a mini bőröndömben. Ez már valljuk be, nem az első alkalom volt, hogy megkérdőjeleztem épelméjűségemet. Valószínű, nem is az utolsó.

Ekkor a szél is rázendített, szinte úgy éreztem lefúj és a Tiltott Rengetegbe zuhanok. Harmónia, remélem, elbír minket. Nem akartam leesni. Arra gondoltam, hogyha minden szakad, ledobom Albust.

Na jó, az gonosz lett volna, nem hollóhátashoz méltó.

- Nem is - szólalt meg mögülem kedvenc terminátorom. - Amúgy is, kivel járnál párterápiára?

- Aj, Albus, ez egyszerű - sóhajtottam. - Fikusszal, te. Pusztító imádná.

A hátamon éreztem, ahogy Albus elneveti magát.

- Nem látod Lorcant? - kérdeztem. Próbáltam nem szem elől téveszteni legjobb barátomat, Jamest és a kis hátasállatukat, Hystériát, de a vihartól semmit sem láttam. Még az orromban is víz folyt.

- Ne aggódj, nekik biztos egy melegebb áramlat jutott.

- Ha ha, sziporkázol ma.

- Isie, hadd emlékeztesselek, hogy te akarsz megcsalni egy szobanövénnyel.

- Fikusszal, Albus, Fikusszal.

Ekkor Harmónia rántott rajtunk egy éleset, ijedtségemben megragadtam Albus felkarját, a körmeimet pedig beleakasztottam.

- Ne vadulj! - pisszegett rám, majd azt hiszem, megérezte, hogy félek és nyugtatni próbált: - Nem lesz semmi baj, Isie.

Nem mondom, hogy nagyon összejött volna. Ekkor Harmónia átvágott a felhőkön, előre és előre.

Mire kettőt pislogtam, a felhők felé emelkedtünk, ahol, ha hiszitek, ha nem, sütött a nap.

- De gyönyörű! - Néztem körbe, minden csodálatos aranyfényben úszott, alattunk pedig sötét felhők cikáztak.

- Az - mondta mögöttem Albus, mire megfordultam, és a szemébe néztem. Hosszan álltam a pillantását.

- Még mindig szarul udvarolsz, öcsém. - Érkezett balról a kedves hozzászólás.

- Nagyon jó, Albus, nagyon jó, elégedett vagyok veled - jelent meg a semmiből Puszító és Darius, a félisten.

- Sybille, drágám, te tényleg csodákra vagy képes.

- Ó, Darius.

- Édes Sybille-m.

Ekkor mélyen egymás szemébe néztek, még a hippogriffüknek is hányingere támadt szerintem.

- Fúj - nyögte mellőlem Albus.

Arra gondoltam, hogy már voltam rosszabb helyzetben, Apával és Senecával és a csokis kekszgyűjteménnyel. Ez éltetett.

- Meddig utazunk még? - érkezett meg Scorpius is mellénk. Szerencsére. Megmentett minket, mert a két szerelmesmadár végre nem egymást nézte.

- Scorpius, úgy nézel ki, mint a nagyapád.

- James! - hallottam, ahogy Lorcan a mély döbbenet mellett próbálta visszatartani a nevetést.

- De miért? Nem úgy néz ki, Lorcan? Az eső nem tett jót a zselének.

- Uraim - vetett véget a diskurzusnak Darius és mély, sötét baritonja. - Mindjárt megérkezünk - mondta, majd elrévedt a messzeségbe. - Már láthatjátok is a Csillagösvény Rezervátumot.

Ha hunyorogtam, láttam magunk előtt egy pontot, és ahogy egyre közeledtünk, a felhők fölött, egy sziget-szerű képződmény csúcsosodott ki.

- Ez itt a Csillagösvény Rezervátum.

Csak pillogni tudtam.

Innen nem lesz egyszerű megszökni.

Freetalk: Itt vagyok, ragyogok. :) Van ihletem is.

A következő rész tartalmából: Jön az első, mindent elsöprő, romantikus program, hahahaha.