Köszönöm a commenteket és a szavazatokat <3333, ne tartsátok magatokban őket, mintha virágok lennének a bennem élő fikusznak (wtf...wtf... de komolyan, adme, wtf). A lényeg, hogy nagy szeretköre!!!
Amúgy ez a kedvenc fejezetem. *szeret köre* *fikusz* *lélekdob*
Elérkezett a várva várt fejezet, a várva várt szereplő... Akiért minden női szív repes, akitől még a Cullen család is retteg, aki a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosoly Díjának kilencszeres nyertese... Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be a ma esti műsorunk sztárvendégét:
Gollam & Gilderoy, avagy sosem tudhatod, mire számíts
A gyengélkedőn ébredni nem volt kifejezetten kellemes érzés. Nincs mit tenni, kalandos az életem. A mérgező csokibéka esettel együtt ez már a második alkalom, hogy a Roxfort javasasszonya segítségére szorultam, pedig még vége sincs az első félévnek. Menőbb vagyok, mint bármelyik kviddicsjátékos.
De most minden olyan furcsa volt, mert egy fa belsejében aludtam el, a Tiltott Rengetegben, egy meleg tenyérrel a hátamon, és egy puha ágyban, takaróba bugyolálva ébredtem fel.
A fény kellemes volt, nem égetett, amikor pislákolva kinyitottam a szemem.
Vajon mennyi lehet az idő?
Lorcan hangosan szipogott mellettem a legközelebbi székben, kezével Terit babrálta, míg Adi fel-le járkált, csótánytaposójával ütemesen döngetve a padlót. A műkecses járásából ítélve, már többször rászólhattak, hogy „felébreszti a beteget".
Amikor legjobb barátom a szipogást egy pillanatra abbahagyta (alighanem azzal a célzattal, hogy rám nézzen), észrevette, hogy ébren vagyok.
- Isabelle! - sikította meglehetősen férfiasan, mire Adi megtorpant, felém fordult és bólintott. Majd újból nekifogott az őrt állásnak. Lorcan pedig mindeközben egy jól irányzott mozdulattal belém csapódott. Csüngött rajtam, akár a kismajmok az anyjukon.
- Kérem, Mr. Salamander - jelent meg az ajtóban Madame Pomfrey. - Mit művel? Ó, csak nem felébredt a mi kis betegünk? - Rám mosolygott, és ettől valami igazán különös, szorító érzés kezdte kapargatni belülről a torkom felületét. - Mindjárt szólok Longbottom professzornak.
Longbottom professzornak? Minek? Mi köze Longbottom professzornak ahhoz, hogy felébredtem??!
Itt valami nagyon nem stimmel.
Agyam vad kattogása biztosan túlharsogta a kórterem Adi-lépéseit, mert Lorcan belefogott a magyarázatba: - Neville-papi talált rátok.
Jaj, ne, csak ne mondd, hogy Neville-papi, kérlek, Lorcan, most ébredtem.
- Senki sem tudta, hogy merre lehettek. Két tanárokból álló csoport indult el a keresésetekre, Hagrid tapasztalata sem volt elég ahhoz, hogy rájöjjenek, hova tüntetek. Neville papinak jutott eszébe, hogy Fikuszt használják a felkutatásotokra.
ESTÁS LEYENDO
Az apám boákkal táncol
HumorGilderoy Lockhart egyetlen lánya, a Szombati Boszorkány tinicsillaga megelégeli a sztáréletet és beiratkozik a Roxfortba. Segítségére lesz egy jó barát, egy huhogó növény és egy Teri nevű voodoo-baba.
