Az apám boákkal táncol

Mérgező csokibéka

Sziasztok! Haha, lassan de biztosan útjára indul a cselekmény... :) Bár lehet, hogy még nem látszik rajta, de higgyétek nekem! :D Jó olvasást~!
Ahh és megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Xwomannek, aki acéltürelemmel bétázza a ficet. Köszi~!

**********************

Valahogy egyszeriben olyan jó kedvem lett, mindent eperszínben láttam, legszívesebben átöleltem volna az egész világot, azonban mint tudjuk (és ahogy a tapasztalat mutatja), a világ nagy, én meg kicsi vagyok. Így mindkét karomat hirtelen felindulásból átvetettem Lorcan vállán és halk kuncogással spékeltem meg a produkcióm. Hahahha, hogy megszeppent, milyen aranyos tőle!

Azonban az idillt tizenegy óra magasságában egy méreggel teli undok szempár kísérte. A dög. Nagy nehezen elengedtem Lorcant - aki már vörösen izzott az oxigénhiánytól -, majd vérontásra készen méregetni kezdtem a mardekárost.

- Én sem szeretem, ha bámulnak - vetettem oda fagyosan, ügyelve arra, hogy hangom egy oktávval mélyebben csengjen.

- Mi történt? - A kérdést Lorcannak intézte, szerény személyemet ignorálta. Mintha egy láthatalan lennék, na szép!

- Öhm - Lorcan tekintetéből értetlenséggel vegyes aggodalom sugárzott, ezért minden receptoromat felé fordítottam - Azóta viselkedik furcsán, amióta kijöttünk a klubhelyiségből.

- Kicsoda? - pillantásom találkozott az barátoméval, aki ekkor zavartan ökölbe szorította a kezét - Ki bántott Lorcan? Megölöm. Nekem elmondhatod. Csak nem Ciki-nevű-Albus volt? - utaltam az asztalunknál ülőre, majd hátrafordultam - Bántottad? Ha kell, akkor az összes, titkos, eredeti egyiptomi vérfarkas szőrből készült bénító poromat rádobom a fejedre, aztán megnézheted magad. Egyszer láttam már ilyet. A fájdalom égető vulkán formájában érkezik és...

- Megátkozták?

Még mindig Lorcant tünteti ki a figyelmével, az udvariatlan mindenit! Mintha itt sem volnék! Hát nem szégyelli magát?! Hát egy csöppnyi jóérzés sem szorult belé? Hát nem? Hát nem?

- Vigyázz, mert leátkozom a szemöldököd. Láttál már szemöldöktelen embert, FIÚ?

Nini, mintha Lorcan füle azúrkék lenne, nem csúnya kék, hanem olyan szép, megnyugtató kék... ezt az észrevételemet nyomban meg is osztottam vele.

- Nem - Lorcan hangja még mindig gondterhelt volt, ez kifejezetten zavart. Elmélyülten gondolkozott maga elé bámulva - Isabelle...

- Tessék? - a legédesebb Lockhart-pillantást vetettem rá, amit Aputól tanultam első kézből, hátha jobb kedvre derül. Az erős szempilla-rebegtetéstől már szédültem, de nem hagyhattam abba!

- Ettél valamit, mielőtt lejöttünk?

- Uhum~~~, egy csudifinom csokibékát, nyamm, nyamm~~~!

- Igen? Mikor vetted, és a legfontosabb: HOL?