Az apám boákkal táncol

Üdv a rózsaszín pokolban

A vasárnap tűrhetően kezdődött, sikerült kialudnom magam, így újult erővel vághattam neki csábító reggelim elfogyasztásának. Lorcan azonban sötét fellegeket árasztott magából és három perc is eltelt úgy, hogy nem szólt hozzám. Egy szót sem. Sem törpök, sem pixik, sem Withney Houston. Figyeltem egy darabig az önmarcangolását, majd amikor meguntam, oldalról megböktem a vállát.

- Megírtam a szüleimnek - kezdett bele végre a probléma megosztásába -, hogy végre lett egy jó barátom.

- És? Ellenzik? - bukott ki belőlem néhány perces mély hallgatás után. Nem tetszett ez a hangnem.

- Nem, dehogy! - Lorcan felemelte a kezeit és tagadóan megrázta a fejét.

- Akkor mivel magyarázod ezt a búsboci-pillantást?

- Hát, csak. Nagypapa írt - adta meg végül magát.

- Igen? - átható pillantásom lesütött szemekbe ütközött. Juhú!

- Ő a Hírverő főszerkesztője és szeretne veled interjút készíteni - hadarta el egy szuszra. Csak ennyi?

- Uhum, és te szeretnéd? - A mondat végén belekortyoltam a teába. Nem is rossz!

- Hogy mi?

- Te szeretnéd, hogy a nagypapádnak adjak interjút? Mert, ha igen, akkor már csak időpontot kell egyeztetnünk és...

És ekkor Lorcan Salamander visszafojtva feltörni vágyó könnyeit rám vetette magát és megölelt.

- Köszi.

A bájos gesztus arra késztetett, hogy megpaskoljam a hátát.
Virágzó barátságunknak bagolyhuhogás vetett véget. Kelletlenül gyűjtöttem egy kupacba az Emily által szétszórt leveleket.
Épp nyúltam Apa mélykék, illatosított csodája felé, amikor Lorcan a szendvicse mellől felsikoltott. Úgy lihegett, mint aki menten elájul, így elkezdtem szemügyre venni a baj evidens forrását.

...Haha.

Úgy néz ki sikerült ismét a címlapra kerülni. Isabelle, megcsináltad!

***

Isabelle Lockhart és James Sirius Potter szenvedélyes kapcsolata

Kedves Olvasóim! Ki gondolta volna, hogy a kicsi Isabelle-ünk szívét épp a varázsvilág hősének legidősebb fia fogja elrabolni?!
A bimbózó románcot tegnap sikerült fotósunknak lencsevégre kapnia, mikor a szerelmesek boldogan távoztak a Mézesfalásból Roxmortsban.
Az eladó elmondása szerint Mr. Potter szerelme jeléül egy egész csomag édességet vett Isabelle-nek, aki boldogan elfogadta. A pár azonban ahogy az utcára lépett, szenvedélyes ölelkezésbe kezdett, és egy-két pillanattal később a földön találták magukat. Ezt a másodpercet sikerült megörökítenünk.
Vajon mióta tarthat a kapcsolatuk? Lehet, hogy Isabelle a fiú miatt iratkozott be a Roxfortba? És vajon mit szól ehhez az egészhez Gilderoy Lockhart, a meggyötört édesapa?
Azon leszünk, hogy minél előbb kiderítsük a választ.

***

Bagolyfordultával küldtem Anyáéknak és Apának egy levelet, miszerint az újságokban taglaltakból SEMMI sem igaz és nehogy elkezdjenek nekem pánikolni, mert nagyon mérges leszek. A szemem sarkából még észrevettem, hogy Potter lilul, legalább valami jó is akad a dologban.

**

A következő hét párbajokkal és büntetésekkel telt. Az egészet James kezdte azzal, hogy olyan rontást küldött rám, amitől rikító ciklámen színű lett a hajam, amit én azonnal viszonoztam és leátkoztam a szemöldökét.

Az egész odáig fajult, hogy szerdán már felrobbantottunk egy ártatlan páncélt a folyosón. A büntetőmunkák széles skáláján vettünk részt, kezdve az üstök pucolásától Hagrid állatainak gondozásáig minden terítékre került.

Pénteken pedig az igazgatói irodában kötöttünk ki.

- A tanárok panaszkodnak magukra - kezdte McGalagony kicsit sem rózsás hangulatban.

Ösztönösen összehúztam magam, ahogy elhaladt előttünk és megcsapott a haragja szele.

- Szenvedéllyel teli kapcsolatukat kordában kéne tartaniuk - állt neki a nyers megtorlásnak az igazgatónő, miközben szigorú arca szenvtelen maradt -, de mivel maguknak ez nem sikerült és immár harmadszorra gyújtják fel az iskolát, ez azt jelenti számomra, hogy eddig semmiféle büntetőmunka nem járt sikerrel. Új módszerhez kell folyamodnom.

Talárja meglebbent, amikor elhaladt előttünk, és tett egy kört a szobában. Szívem a torkomban dobogott, én még élni akarok!

- Mostantól minden héten - vetett ránk egy sötét pillantást -, a félév végéig kötelező jelleggel látogatni fogják Sybill Trelawney különóráját.

Ekkor csettintett egyet, mire az ajtó kinyílt és egy szőke hugrabugos diáklány lépett be rajta.

- Ms. Wilson két éve lelkes tagja a szakkörnek, később minden részletbe beavatja magukat. Jelentést fogok kapni minden egyes héten az állapotukról, a fejlődésükről, mindenről. Megértették? - Ahogy csak tudtam, bólogattam. Persze, hogy értem, mindent értek, meghúzom magam, jó kislány leszek és kerülöm James Szemét Pottert. - Most pedig távozhatnak.

Tátogni sem maradt időnk, máris kint találtuk magunkat a folyosón. Pazar.

- Sziasztok! Electra vagyok.

- Isabelle - ragadtam meg boldogan az újdonsült segítőnk kinyújtott kezét.

- James - biccentett oda lekezelően Mr. Tökély.

Electra megdöbbent arcot vágott, mire én bíztatóan rámosolyogtam és megvontam a vállam: „Ne törődj vele!".

- Mesélj a szakkörről! - próbáltam menteni a menthetőt.

- Igazából nem nevezném szakkörnek, inkább közös foglalkozás. Segítünk egymáson, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk.

Elkaptam James sokatmondó pillantását, úgy látszik nincs oda az önfejlesztő tréningekért. De azt kell, hogy mondjam, még mindig lényegesen jobban hangzik, mint az üstpucolás.

- A foglalkozások - csicseregte tovább Electra - minden héten kedden esedékesek. A gyakorlatok egymásra épülnek, és néha előfordul egy-egy hétvégi program is.

Griffendél Bálvány ekkor felhorkant, mondjuk én sem ájultam el az ötlettől, hogy a hétvégémet is erre áldozzam, de ez van. Valamit valamiért.

- Mikor kezdünk? - vetettem fel az utolsó értelmes kérdést, ami eszembe jutott.

- Ötkor az északi toronyban, a foglalkozás két óráig tart, de néha elhúzódhat. Gondolom mondanom sem kell, hogy együtt gyertek.

Azzal Electrától elbúcsúztunk (Potter csak drámaian elvonult), én pedig mosolyogva visszatértem a klubhelyiségbe, hogy kiöntsem Lorcannak a szívem és meghallgassuk a kedvenc számom Elvistől. Túléltem a napot!