Jack társa

17. Csak úgy megtörtént

 A szerző megjegyze: Sziasztok! Nyílván felmerül: mi a francért tűntem el. Nos, ennek oka a tanulmányaim voltak elsősorban, illetve a miattuk kialakuló időhiány. Mert folyamatosan időhiányban szenvedek. Azonban ez feltehetően innentől változni fog. A pénteki napon ugyanis hivatalosan is ledoktoráltam. Illetve még át kell vennem a diplomát, de már végeztem a védéssel és mindennel is. (Ezősen gondolkozom, a drMolkss néven egyébként.) Nem mintha ez túl sokat változtatna a dolgon, de innentől több időm lesz írni. Egy nagyon nehéz időszakon vagyok túl, aminek átvészelésében sokat segített az, hogy ide írhatok. Szóval ez egy kicsit minden olvasóm érdeme.  Fogyasszátok egészséggel!

- Oké, báránykáim. Ki volt ennek az értelmi szerzője? - néztem egyikükről a másikukra.

Elijah igyekezett magára húzni a pólóját is és tétován pislogott a még mindig nyitva lévő ajtó felé. Úgy tűnt, valamit nagyon akar mondani, mégsem akaródzott kijönni hang a torkán. Malik közben annyira elpirult, hogy az még a kreol bőrén át is látszott.

- Mióta tart ez? - helyesbítettem.

- Vagy három napja, bazd meg. Ne használd ezt az arcodat - sziszegte a legjobb barátom.

- Mégis melyiket? - néztem rá ártatlanul.

Jó, nem mondom, hogy nem örültem, Elijah milyen módon esett ki a csuporból. Annak azonban egyáltalán nem örültem, hogy Jack ezen ennyire kibukott és annak sem, hogy a iránit húzogatja.

- Szerintem én... Megyek és megkeresem... - motyogta kissé esetlenül az óriás.

Értetlenül néztem rá.

- Egy féldémon. Helsinkiben nagyjából bárhol lehet.

- Elmegyek hozzátok, hátha ott van...

- Jackson egy nagyon okos férfi. Szerintem tudja, hogy te és én is ott lakunk és nem fog oda visszamenni. Nyugodj le, nagyfiú és hagyd őt is lehiggadni. Főzz addig egy teát. Fontos a folyadékpótlás.

Tudtam, hogy normál esetben nagy valószínűséggel, már betörte volna az orromat. Akkor azonban lépéselőnyben voltam. A fölény édes mézként simogatta a nyelvemet. Mégpedig erkölcsi fölényben voltam.
Erkölcsi fölényben a mindig helyes döntéseket hozó, megkérdőjelezhetetlen és szentéletű Elijah-val szemben.

Csak fújt egyet és eltűnt a konyhában.

- Ne légy vele egy ekkora fasz - szúrt le Malik.

Gondterhelten a hajába túrt, ami meglepően csapzottnak tűnt magához képest. Mindenki másnak tökéletesnek tűnhetett, de ő különös gondot fordított a tincseire.

- Akkora fasz vagyok vele, amilyen csak akarok lenni - erősködtem - Amúgy mióta állunk a fasz ugyanazon oldalán? Ha tudom, hogy szabad préda vagy, egy csomó ostoba picsától megszabadíthattál volna.

Ledobtam magam az egyik fotelba. Gondosan ügyeltem arra, hogy nagyon távol legyek a kanapétól.

- Clear második eljövetelétől... Vagy attól az énekes sráctól? - kérdezte, gondosan kerülve a lényeges témát.

Felnevettem. Nem olyan felszabadultan, de elnevettem magam.

- Héj, imádtam azt a fiút... És ezt te is tudod.

- Tizenhét volt.

- Tizenhét, de olyan seggel, mint egy érett barack. És jó zenét is játszik. Imádtam őt - ellenkeztem.

- Annyira, hogy vettél neki egy szigetet. Szerintem az kicsit sok - húzta össze a szemeit.

Maliknak van az a bájos tulajdonsága, hogy órákig tud vitatkozni és beszélni a semmiről. Mintha így akarná elterelni a saját figyelmét arról a dologról, amit nehezére esik megtenni. Ez olyan volt, akár egy elemi védekezési mechanizmus. Kilométerekről felismerem az ilyet.