Jack társa

31. Láttam a Zombielandet

Alapvetően imádom a gengszter filmeket. Tudod, azokat, amikben a maffiózók halomra ölik az embereket, de a másik percben pedig hamisítatlan úriemberként viselkednek a nőkkel. Nem mellesleg, mindig összetartanak. A Keresztapának is a család volt a legfontosabb. Még a Halálos iramban is, bár az nem gengszterfilm. Viszont abban is halomra ölik az embereket...

Szóval azért szerettem ezeket a történeteket, mert azt mutatták be, hogy a vagyonnál, a hatalomnál és a pillanatnyi örömöknél is van egy fontosabb, magasztosabb dolog. Van egy érzés, aminek minden alá tud rendelődni. A közösség érzése, hogy tartozol valahová. Ez pedig nagyon különleges. Pontosabban, számomra nagyon érdekes, mivel sosem éreztem. Persze, voltak barátaim a Finnországba érkezésem előtt is, de sosem mondtam volna, hogy "igen, képes lennék egy golyót is bekapnék ezért az emberért". Egyrészt, mert ez borzasztóan ostobán hangzik, másrészt pedig a barátaim csak haverok voltak nagyrészt. Bármelyik nélkül tudtam volna élni, ha nagyon kell.

Ez némiképpen megváltozott, amikor láttam bevetésre indulni Paha-t és a kis csapatát.

- Gondolom, tudja, hogy a királyt... a volt királyt elrabolták - kezdtem színtelen hangon.

A nyomozó bólintott és megnyomta az asztalon lévő kis diktafon egyik gombját.

- Mit gondolt, amikor megtudta, elrabolták Dr. Jackson Mansont? - kérdezte tárgyilagosan.

Akaratlanul is felhorkantam. Még mindig végtelenül viccesnek találtam Jack teljes nevét. Frey elmondása szerint Marilyn Manson ihlette, de szerintem még akkor is találhatott volna valamilyen egyszerűbb keresznevet magának. Még a simán Jack is logikusabb lett volna, hiszen mindenki úgy hívja. Kivéve Paha-t, aki néha Tündéremnek szólítja. Annak ellenére, hogy ez a megszólítás nagyon nyálasnak és csöpögősnek hat, a küllemét tekintve, meglepően találó volt a kicsi féldémonra. Még heteró férfi szemmel is elragadóan szép volt a maga törékeny, éteri módján.

- Egyrészt borzasztóan felelőtlen dolog, hogy nincsenek az uralkodónak rendes testőrei, másrészt az első gondolatom az volt, hogy Paha tombolni fog. Ez így is lett - vettem egy mély levegőt és próbáltam koncentrálni minden kimondott szavamra - Alapvetően úgy tudom a hercegnőtől, hogy már nagyon jól volt a választások előtt mentálisan, dehát érthető szerintem, ha a szerelmének elrablása megviseli az embert... v-vagy démont. Érti...

- Kérem, maradjon a történtek feltárásánál! Honnan szereztek arról tudomást, hol lehet a volt uralkodó?

A nyomozó láthatóan személyes sértésnek vette, hogy leszóltam a híres finn védelmi rendszert.

Bólintottam egyet.

- Jack régi munkatársától megtudtuk, hogy a régebbi munkahelyén egy volt rab... - köhintettem egyet, mert nem tudtam hirtelen jobb szót kitalálni - Nagy érdeklődést mutatott iránta. Ez a rab egy sorozatgyilkos volt, aki olyan kinézetű fiúkat támadott meg, mint ő. Miatta nem helyezték feltételesen szabadlábra, hanem le kellett töltenie a büntetését.

- Honnan tudták, hogy hol lehet?

Elégedetlenül sóhajtottam.

- Ennyit arról, hogy elmondhatom, hogyan történt minden - ráncoltam szemrehányóan a homlokomat.

- Sajnálom, folytassa kérem - dőlt hátra kényelmesen.

Széles mellkasa előtt összefonta izmos karjait.

- Paha egyszerűen megérezte, hogy hol lehet. Van ez a Társ-mágia, amiről egy csomót cikkeznek. Az volt a stratégiája, hogy Helsinki 50 kilométeres körzetében fel és alá kocsikázott, hátha valahol megérzi. Ezután már csak be kellett jutni.