Jack társa

12. Biztosan visszajárnánk ide

A szerző megjegyzése: A történet most következő csavarja nem teljesen és pontosan fedi a valós pszichiátriai betegségek kórképét, de tekintsetek el ettől kérlek a sztorivezetés érdekében. A képet pedig csak imádom :) Fogyasszátok egészséggel!

Mély levegőt véve, magamba szívtam a velem szemben ülő nő üde, virágos illatát. Nem éreztem rajta parfümöt, ezért arra gondoltam, hogy a tusfürdőjének van ilyen aromája. Minden esetre: kellemes volt.

- Dohányzik? - kérdezte lágy, mégis magabiztos hangon.

A fejemet ráztam.

- Nem. De Ön rágyújthat, ha szeretne - ajánlottam, mielőtt ismét visszatértem az ölemben tartott mappához.

Az irodámban ültünk. A hatalmas, antik chasterfield fotelekben tulajdonképpen mindkettőnk alakja elveszett. Mert ezeket nem olyan kis mitugrászoknak tervezték, min és és nem is olyan nőknek, mint Karhu.

- Szóval, még Pysy marsall képezte ki és után... - kezdtem halkan.

Furcsa volt számomra, hogy nem gyújtott rá és nem is mutatta jelét annak, hogy rá akarna. Nem teljesen értettem, akkor miért is kérdezte meg.

- Kongóban szolgálok már több, mint húsz éve. Én vagyok az Egyesült Európai Államok egyetlen halandó nője, akinek marsalli rangja van - segített ki olyan információkkal, amik egyébként is előttem voltak.

Felnéztem a lassan korosodó, ám bájos arcára. Vonásai mélyek, mégis nyugalmat árasztóak voltak. Vékony szája erőt, mégis fegyelmet árasztott.

- A tíz marsall közül három Finnországban van... Ez is valami. Emiatt szeretném Önt felkérni erre a posztra - mondtam nyugodtan.

Hátradőlt a fotelban és jobb bokáját keresztbe tette a bal térdén.Testtartása dominanciát és férfiasságot árasztott. Olyannak tűnt, mint aki nem a testi erejével, hanem a puszta személyiségével utasítja maga mögé az erősebb nem képviselőit.

- Miért nem Orchid Pysy-t bízza meg ezzel? - kérdezte felvonva a szemöldökét.

- Mert Mikko még csak tizenkettő lesz és az anyjának mellette a helye. Nem szakíthatom el őt a családjától és ha jól sejtem, örömére szolgálna, ha az első halandó női marsall mellett, ön lehetne Finnország legelső hadügyminisztere.

- És miért nem maga veszi fel a címet és lesz egy személyben a hadsereg vezetője?

Vállat vontam lassan és kissé lebiggyesztettem a szám szélét. A sarokból Ezra arcán láttam, hogy hozzám hasonlóan, ő is kis híján elneveti magát. Végül csak elvigyorodtam.

- Úgy nézek én ki, mint egy katona? - tettem fel költői kérést, széttárva a kezeimet.

A fejét rázta.

- Na látja... Én nem értek a háborúhoz. De ahhoz értek, kit állítsak az oldalamra, aki ért hozzá helyettem. Ezért hívtam ide.

- Mondjuk, azt sejtettem, hogy nem véletlenül kellett idáig jönnöm Kinshasából - szúrta közbe.

Karhu korunk egyik legsikeresebb katonai vezetője volt, aki a semmiből küzdötte fel magát Paha jobbkezévé. A kis ukrán parasztlány a világ azon helyein igyekezett békét teremteni, amit a nyugati emberek Pokolnak neveznek. Húsz évvel ezelőtt a finn király azzal az instrukcióval küldte az akkor még Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy kiszorítsa az Interahamwe nevű milíciát, akik néhány év alatt, Ruanda után a válságban lévő Kongó tuszi lakosságát is elkezdték lemészárolni. Ebben az időben itt a gyerekek fele nem élte meg az öt éves kort és háromból egy nőt ért nemi erőszak. Karhut ide vezette be a világ egyik legerősebb hadseregét és próbált békét teremteni. Egyébként sikerrel. Legutóbbi értesüléseim szerint, Finn Kongó társadalma és gazdasága jelenleg úgy áll, hogy néhány éven belül bevezethetik a nálunk is hivatalos fizetőeszközt, az eurót.