Jack társa

23. Te egy szelf vagy

- És akkor most te...

Steve mondanivalóját a tüdeje sípolása szakította félbe. Valójában csak azért jött el velem futni, hogy ne tűnjön puhánynak mellettem. Pedig az, de azt hiszi, bizonyítania kell, ő is mennyire férfias. Mintha a futás a jéghideg levegőn annyira macsós lenne.

- Én? - sandítottam oldalra rá.

Arca vörös volt a csípős levegőtől, miközben túl gyorsan szedte a levegőt. Nem szokott futni. Egyértelműen látszott rajta.

- Tudod... Csajok meg minden.

Összevontam a szemöldökömet és megálltam.

- Nyújtsunk aztán menjünk haza. Idő van - pillantottam az órámra, mire ő egy hálás mosollyal jutalmazott - Amúgy tök buzi vagyok. Milyen csajok?

Egy pillanatig félő volt, hogy megfullad. Égtelen köhögőroham kapta el, ami átcsapott nevetésbe. Kissé aggódva tettem a hátára a kezem, hogy megveregessem.

Amikor stabilizálódott az állapota és nem láttam arra esélyt, hogy meghalhat, óvatosan nyújtani kezdtem.

- Már értem a cipődet - mutatott a sportcipőmre, aminek az orrát próbáltam éppen elérni.

Egy egyedi tervezésű, szivárványszínű darab volt, amit a márka külön nekem készített egy éve a Pride-hónapra. A háború alatt persze nem hordtam, így ez az alkalom jónak tűnt a felavatására.

- Freyja is hord ilyen cuccokat, mégsem izgul a csajokra - vontam vállat.

Lassan elkezdtünk haza poroszkálni a kihalt út mentén. Élveztem a körém magasodó hatalmas fenyőfák súlyát. Végtelenül picinek és fiatalnak éreztem magam a sokszáz éves példányok között. Rendszerint a fenyők a magashegységekben élnek ilyen sokáig, de a sziget klímája és ásványianyag tartalma miatt itt is kihúznak a szerencsések 2-300 évet. Imádtam a csendet és a nyugalmat, amit az erdő nyújtott. Az ember a részévé tudot válni. Egy olyan közeg volt, ami befogadott, ha akartad.

- Áh... Már értem... Azt hiszem... Te és a mostani király... Szóval érted - szájával félreérthetetlen, cuppanó hangot adott ki, amin nem tudtam nem elnevetni magam.

- Igen. Egy pár voltunk tizenöt évig.

A szemei kikerekedtek. Láthatóan sokkolták a hallottak. Nem tudom, hogy ennyire jó színész vagy tényleg ennyire semmit sem tud rólam. A körülményeit ismerve, inkább az utóbbit feltételeztem.

- Az több, mint az amerikai házasságok 75%-a - felelte halkan - Mi a titka? De komolyan.

- Bazd meg, ha tudnám a titkát, akkor nem pitizném most vissza magam hozzá.

Mélyet sóhajtottam. Steve arca kissé elnyúlt. Remegő kézzel törölte meg a csillogó homlokát. Látszott rajta, azt hiszi, hogy megbántott.

- Adok egy tippet: semmiképpen se kattanj be és erőszakold meg, majd verd félholtra - jelentettem ki szárazon - Főként azért nem, mert akkor én még az apái előtt foglak megtalálni és kibelezni.

~~~~~~

A világot sokféleképpen látják az emberek és még többféleképpen értelmezik. Sokan ugyanakkor nem is akarják látni. Megelégszenek a saját kis szürke életükkel és nem akarnak többet. Nem akarnak válaszokat kapni és nem akarnak utánajárni a kérdéseiknek. Egy idő után már nem lesznek kérdéseik. És az a legrosszabb. Amikor már nem kételkedsz, nem kérdezel, csak elfogadsz mindent. Elfogadsz bármit, amit készen kapsz az életedtől.

- Szerinted valaha el fog tűnni? - kérdeztem a fekete firka felé bökve.

Ville lassan vállat vont.

- Én kezdem megszokni. Amíg a sarokban marad és befogja, addig maradhat - válaszolta egykedvűen - Kurvára nem kellett volna annak a hülyegyereknek elmondanod, ami történt.

Ismét a hófehér, teljesen üres lakásban ültünk a fal tövében. Az én bakancsom és az ő tornacipőjének orra összeért középen. Éreztem a belőle áradó elfojtott feszültséget, ami lassan átragadt rám is. Nem akartam neki engedni.

- Ha nem tőlem, akkor Frey-től fogja megtudni. Szerinted a kiscsaj tényleg szereti őt? - kérdeztem lassan.

Fancsali képet vágott.

- Valószínűleg. Ez ilyen gyerekszerelem. Majd elmúlik - felelte megfontoltan.

- Csak tudnám, mit eszik a kis hegyi trollban. A világ legszebb férfijait kaphatná meg - tűnődtem - Bár lehetséges, hogy térdig ér a farka. De akkor is gondolnia kellene arra, hogy ő egy hercegnő. Méltó párt kellene választania.

Ville kissé gonoszan rám sandított. Szemei lassan összeszűkültek, majd elmosolyodott. Ujjaival tétlenül kezdte piszkálni a kézfején lévő apró tetoválást. Eddig nem voltak ilyenjei. Most azonban számomra ismeretlen minta rajzolódott ki a bőrén. Lenéztem a saját kezemre.

A kis piros címer. Finnország címere, benne a tátott szájú aranyoroszlánnal.

- Mikor csináltad? És miért van az én kezemen is? - néztem rá bizonytalanul.

- Tegnap éjjel csináltattam. Elmentünk Malikkal arra a helyre a Rödgergenben és megtetszett az ötlet.

Nem tetszett az a mozdulat, ahogyan vállat vont.

- Az én tetoválásaim nem látszanak rajtad. Mit csináltál? Mi volt tegnap este? - emeltem meg a hangomat.

Ismét elmosolyodott.

- Minden jól ment Jacksonnal. Több, mint jól.

Lassan kezdett összeállni a kép. Egyre gyakrabban vette át a hatalmat a testünk fölött és ilyenkor egyre kevesebbszer tudtam, mit is csinál pontosan. Lassan elkezdett kizárni engem a fekete firka elleni harcunkban.

- Azt hittem, megbeszéljük, mit is csinálunk pontosan - vetettem fel higgadtan.

- Ez az én testem, Paha. Azt csinálok vele, amit akarok.

- Ez a mi testünk. Kettőnké - helyesbítettem.

- Te egy szelf vagy. Belőlem lettél. Az volt a dolgod, hogy megvédj, de Aleppóban basztál rám, Paha! - vágta hozzám a súlyos szavakat.

Ebben részben igaza volt. Az első világháború francia frontján azért születtem meg, hogy ő ne legyen egyedül Verdunnél. Ne egyedül kelljen megküzdenie a lövészárkok borzalmával. Egy olyan csatával, ami soha, senki által nem látott borzalmat szabadított a világra. A csapatunk tökéletesen működött a második világháborúban és a fattyak háborújában is. Én voltam a katona, ő pedig a politikus. Így ketten alkottunk egy remek csapatot a harcokon kívül és belül. Szíriában azonban annyira ki voltam bukva, hogy egy időre egyedül kellett hagynom őt.

- Miattad bántotta ez a fasz Jack-et. Miattad kerültünk a gyógyóba, bazd meg - tette hozzá hangosabban.

Egy pillanat alatt abból a félénk kis szarosból egy felnőtt férfi lett a szememben, aki engem okol az elmúlt borzalmakért. És akivel nem akartam sosem szembe kerülni. Éreztem, hogy a kis akciója tegnap arra volt hivatott, hogy figyelmeztessem. Egyértelmű jelzést akart küldeni arról, hogy legalább annyira erős, mint én és bármikor szembeszállhat velem. Régebben egyértelműen félt tőlem, de ennek abban a percben nyoma sem volt.

- Hagyom, hogy lehiggadj. Én megyek a gyűlésre. Majd megtudom, mi a francot műveltél este a koncerten.

Úgy éreztem, abban a percben nekem kell a felnőttebbnek lennem és ráhagynom a dolgot. Felpattantam és a elindultam a szoba sarkában lévő fény felé. Mielőtt elnyelt volna a világosság, még láttam, ahogy gúnyosan int felém egyet. Görcsbe ugrott a gyomrom.