Fehér Fény - Day könyve: fehérek

VII. Levelek fodrán, csillagok lelkében

Jelenlegi életkor: 19 év

Város: –

Év: Merkúr 9. y éve

*

 Day az utolsó homokszemet is próbálta leseperni hófehér nadrágjáról, majd a landolás után feltápászkodott a földről, és megigazította az oldaltáskáját is. Túl nagyot kellett ugrania a homokjáróról, így esélytelen lett volna talpon maradnia, és ezzel együtt tisztán megúsznia. Háta mögött a homokjáró zakatolva sietett, tovább folytatva útját Aegith felé, már valóban teljesen üresen, utasok nélkül. Day előtt Rain, köpködve támaszkodott Zayna vállába, aki szüntelen a térképet tanulmányozta, amit időközben saját táskájából húzott elő.

– Telement a cipőm homokkal! – panaszolta a kék férfi bosszúsan. Day, kihasználva két útitársa elfoglaltságát, ámulva hordozta körbe friss tekintetét a száraz tájon. A szél, melyet a homokjáró hagyott maga után, keveredett a forró, kinti fuvallatokkal. Day fakó haját ringatta a langos szellő, ami így szinte teljesen egybeolvadt a buckákkal, ugyanis itt még nem volt teljesen kifehéredve a homok. Kiszáradt ajkai is nyitva maradtak, miközben a végeláthatatlan, érintetlen szépségben gyönyörködött, ahogy testvére, az azúr fenség, alatt elterülve hullámzott. Sosem látott még ehhez foghatót. Szabadságot perzselt szívében a hatalmas, forró Nap. Aztán szemei megakadtak a már nem is olyan távoli búrán, mely alatt zöldellt az élet apró jele.

– Mi az ott? Hová tartunk, Zayna? – kérdezte Day, és a szürke mellé sétált. Sötétbarna, kopott cipői után hangtalan szóródott a homok. Végig azt az egy pontot figyelte, ahogy lépkedett. Zayna egy pillanatra felnézett a gyűrött térképről, mintha nem tudná, mire gondol Day. Erre már Rainnek is jobban szemügyre kellett vennie a célállomást. Hunyorogva pislogott a környezetébe nem illő szín felé.

– Az? Nos, egy régi napula. Mielőtt a déli kapu mellett kezdték volna termeszteni a gabonát, úgy gondolták hasznosabb, ha a városból idetelepítik a termést. Majd bele is fogtak az első napula gondozásába, de később rengeteg szürke munkást ragadtak el az éhes farkasok. Ezért Dacree kormányzó végül úgy döntött, hogy egyszerűen csak itt hagyja – mesélte Zayna, újra a térképet tanulmányozva.

– A hercegek nagyapja – jegyezte meg csendesen Day, és kezét szeme felé emelte, hogy ezzel vessen rá árnyékot, eltakarva a Napot.

– Honnan tudsz te ennyit? – érdeklődött Rain, már Zaynát vizslatva.

– Csak tudok dolgokat – szólt egyszerűen a nő, és szürke szemeit ismét a távolba eresztette.

– És miért kell nekünk odamenni? Mi van, ha farkasok fészkelnek ott? – aggodalmaskodott Rain. Még mindig kételkedett Zaynában, azok után is, hogy sikeresen megszöktette őket Pilionból. Hisz alig ismerte a nőt.

– Tudod, Aegithben teljesen másként működnek a dolgok. Szóval, meg kell látogatnunk azt a napulát, már ha véletlenül nincs nálad pár csivel – próbálta ezzel csendre inteni Raint, miközben a már lassan távolodó Dayt figyelte maga előtt.

– Mi az a csivel?

– Aegith pénze – mordult rá Zayna, mintha ezt mindenkinek kötelessége lenne tudni.

– Én még sosem jártam a búrán kívül, mégis honnan kéne tudnom? – értetlenkedett Rain.

– Szerintem csak kövessük Dayt – mosolyodott el, egyre növekvő idegességét igyekezve ezzel leplezni. A férfi kék szemei hirtelen kezdték keresni Dayt, aki az imént még egy vonalban állt velük.