Poison in my blood / My medicine 3/

Harmadik üzenet ✉

Másnap szokásosan a telefonom ébresztett. Nyűgösen nyomtam ki a Victim of Inerta-t, nem sokkal azután, hogy meghallottam Josh hangját, ahogy az első sort énekelni kezdte. Apropó Josh. Magam mellé pillantva tisztán kivehető volt, hogy nincs mellettem. Mivel Josh közelebb lakik a sulimhoz, ezért ráérősebben kezdtem el készülődni. Telefonomon még gyorsan ellenőriztem, hogy mi újság a social media körében, majd a ruhás szekrényben kezdtem kutatni: egy fekete szaggatott farmer, egy leggings, és egy sima fekete nadrág. A szaggatott felé nyúltam, a pólóm pedig kivételesen nem YM-es volt. Egy állatos pólót választottam, amin egy helytálló antisocial felirat kapott helyet, és egy macska, ami a pléd alá van bújva. Ahogy felöltöztem a konyhába indultam, ahol már Josh villásreggelivel várt. Rántottát csinált, aminek isteni illata volt. Jó reggelt kívántam, aztán sietősen asztalhoz ültem.

– Hogy aludtál? – kérdezte mosolyogva. Mintha ez a mosoly egy kis fájdalmat is takarna.

– Nagyon jól. Egész este mellettem voltál? – kérdeztem zavaromban. Túlságosan kíváncsi vagyok arra, hogy mit válaszol. Tenyerem izzadásnak indult, míg vártam a szavaira.

– Igen, őriztem az álmodat – húzta lágy mosolyra az ajkait.

– Sajnálom, hogy Dina miattam hazament tegnap! – kit áltatok? Örülök, hogy nincs itt, viszont nem tetszik ez a keserűség Josh arcán, ahogy kiejtem a párja nevét előtte.

– Nem a te hibád Jade, ő volt tapló – terített meg közben az asztalon. Már minden előttem volt, így hát szedni kezdtem a tojásból. Egy ideje eszegettünk, mikor Josh felpattant a helyéről. – Amíg el nem felejtem megint – indult meg az irodája felé, vissza pedig nem üres kézzel jött. Egy gyönyörű pulcsit tartott a kezében, melynek hologramosan csillogott a hátán a logójuk, ami a dobon is látható. – Ezek tegnap érkeztek, félre tettem ezt neked még akkor, csak elfelejtettem, ne haragudj!

– Ez gyönyörű! – dicsértem meg a munkáját. Csodálom őt, amiért képes ilyen fantasztikus műveket alkotni.

– Köszönöm! – mosolygása nem szűnt meg, én pedig elvettem a kezéből a pulcsit.

– Viccelsz? Én köszönöm! – bele is bújtam, miután közelebbről megvizsgáltam a mintát.

Reggeli után fogmosás, fésülködés, aztán rohanás kezdődött, ugyanis túlságosan lazák voltunk az idővel szemben. Fogalmam sincs hogyan fogom otthon megmagyarázni, hogy szemen ütött Lorna Nesbitt, de muszáj leszek kitalálni valami fedő sztorit. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból Josh-ra néztem. – Tudom, hogy sokat tettél értem tegnap és ma is, de lehetek olyan pofátlan, hogy megkérdezzem hazavinnél-e ma?

– Persze Törpilla! Tudod, együtt visszük el a balhét. Bármi baj van, csak telefonálj és ugrok!

– Lenne itt még valami – vetettem egy apró mosolyt felé, majd a táskámból elővettem az üzenőfüzetet, amibe a suli kérésére a hiányzások vannak vezetve. – Írnál nekem igazolást tegnapra apu nevében? – szúrós tekintettel nézett rám, mire elnevette magát.

– Hogyne írnék! – vette el a kezemből a füzetet és írni is kezdett – Mit fogok én ezért kapni Tináéktól. Az is lehet, hogy örökre eltiltanak minket egymástól – kezdett el suttogni, mintha attól félne, hogy meghallja valaki.

– Akkor majd hisztizek – nevettem el magam, majd már együtt nevettünk. Eltettem a füzetet, és odahajolva adtam neki egy puszit az arcára. – Kösz mindent! – mosolyogtam rá, majd megindultam.

– Jade! Vigyázz magadra, délután jövök! – bólintottam, hogy megértettem, majd tovább folytattam utamat a bejárat felé. Egyenesen a szekrényemhez tartottam, hogy felvegyem a mai levelet, mikor megpillantottam mellette ácsorogni Kyla-t. Semmi kedvem nem volt beszélni vele a tegnapi után, de tudtam, hogy nem kerülhetem el, és azt is, hogy nem lesz egy egyszerű menet.