Poison in my blood / My medicine 3/

Együtt töltött este

Szerencsétlenségemre Dina nem lépett le, az egész estét Josh-nál töltötte, így pedig velem is... Van pár holmim Josh-nál, ugyanis viszonylag gyakran alszok nála, két-három hetente egyszer mindenképp. Így nem volt meglepő, hogy lesz estére pizsamám, és holnapra tiszta ruhám is. Josh tényleg úgy kezel, mintha a nagybátyám lenne, mintha a családjába tartoznék, pedig vér szerinti kötelékről szó sincs kettőnk között, mégis jól esik a gesztusa.

Dina spagettit főzött, én pedig a házim felett görnyedtem a konyhában ülve Josh mellett, aki érdeklődve figyelte, hogy hogyan haladok, ám ezzel csak zavarba hozott. Szemeibe néztem, ő pedig megsimogatta a hátamat.

– Ha kell segítség csak szólj! – mosolygott rám kedvesen, mire csak bólintottam egyet zavartan.

– Miután végeztem játszunk valamit? – kérdeztem feláldozóan, mintha olyan drága lenne a szabadidőm, pedig inkább én tartozok neki köszönettel, hogy rám szánja a napját.

– Persze, mivel szeretnél? Van egy csomó sztoris játékom – emelgette szemöldökeit. Tudja, hogy ebben hasonlítok anyáékra. Mindketten imádták a Life Is Strange-et, és mikor én is kijátszottam, már nem volt visszaút.

– Mit ajánlasz? – kérdeztem érdeklődve.

– Van egy régi játék, a címe Beyond two souls, és tudunk vele ketten játszani.

– Benne vagyok, csak futólag hallottam róla úgyis – feleltem mosolyogva, reménnyel megtelt tekintettel. Talán kettesben lehetek vele egy kicsit a házi után.

Ennek hatására kapkodni kezdtem, amivel még tovább húztam az időt a saját káromra, de nagyjából tíz perc múlva összecsuktam mindent, és a táskába dobtam a könyveket. Rögtön bekuckóztunk a kanapéra, miután Josh beizzította a PS-t. Még egy takarót is kaptam, ami alá ő is bebújt félig. Olyan közel ülve egymáshoz ismét éreztem azt a kellemes illatot, ami áradt belőle egyenesen felém. Ezt az idillt Dina zavarta meg nagyjából fél óra múlva.

– Kész a kaja! – hívta fel a figyelmünket, mire rögtön célba vettük a konyhát. Az asztalra volt már készítve a sajt és extrának a ketcup is. – Nem tudtam, hogy hogyan szereted, ezért ideraktam mindent – mosolygott rám a nő, de engem nem téveszt meg az álca kedvességével. Josh a hűtőből elővette a kólát, ezután pedig három poharat készített elénk, majd leültünk közösen megvacsorázni.

Majszoltam a spagettit egy ideje, mikor Dina megkérdezte ízlik-e. Fáj bevallanom, de jó lett. Túlságosan is jó.

– Aha, finom – tudtam le egy rövid válasszal.

– Örülök, mert saját fűszerekkel keverem ki a szószt – mosolygott rám kedvesen – Este megnézzük azt a filmet, édes? – pillantott Josh-ra, én pedig képzeletben megforgattam a szemeimet. Csak piszkáltam a tésztát a villával, miközben kíváncsian vártam Josh válaszát.

– Ma nem biztos, szeretnék Jade-el foglalkozni, amíg itt van – pillantott rám mosolyogva mondandója végén. Én félve pillantottam rá, és biztos voltam benne, hogy elvörösödött az arcom, de viszonoztam a mosolyát.

Vacsi után gyors zuhany következett, aztán ismét a kanapéra telepedtünk Josh-al, hogy folytassuk a játékot. Több mint két órán át játszottunk már szinte összebújva, mikor Dina hangja ismét megtörte az idillt.

– Nem akarjátok már kikapcsolni? – kérdezte ingerülten, unottsággal a hangjában.

– Mindjárt baby még eljutunk oda, ahol tudunk menteni.

– Ígértél nekem valamit Josh. Már fél tizenegy van – jelentette ki sértődötten Dina. – Nézd, én tökre megértem, hogy itt van a barátod gyereke, de az ígéret az ígéret!

– Jade nem csak a barátom gyereke! – emelte feljebb kissé a hangját Josh, én pedig menten elpirultam. Most meg miért mond ilyet?

– Szerintem pedig igen, és nem neked kellene apáskodnod felette, hanem az igazi apjának...

– Oké, gyere velem! – csapta le a kezéből a kontrollert mellém a kanapéra, miközben kibújt a takaró alól.

Tudtam én, hogy ez a kedvesség csak álca. Ki nem állhat engem a nő. Csoda, hogy ciánt nem rakott a spagettimbe. Hiába mentek a konyhába, néhány szót kihallottam a beszélgetésből, mint például a barát, kislány, ébren maradás, és a romantika.

Vettem a tavaszi kabátomat, majd a kertiajtón át halkan távoztam, és egyenesen a hintaágyra ültem. Zavarótényező vagyok itt. Nem akarom, hogy Josh szomorú legyen miattam. Azt akarom, hogy boldog legyen, még ha az oka sohasem lehetek én... Talán jobb lenne, ha felhívnám aput, hogy jöjjön értem. Elmondok neki mindent, és véget vetek ennek a rémálomnak. Felhúztam a lábaimat, hiszen elég hűvös éjszaka volt, fázni pedig jócskán fáztam, hiszen a kabát csak a felső testemet melegítette, alul pedig csak a rövid pizsamanadrágom volt. El kell felejtenem őt, hiszen sosem lehetne az enyém. De ha ezt tudom, akkor miért nem vagyok képes kiverni őt a fejemből? Annyira szeretem az illatát, az érzést, mikor megölel, ahogy azt mondja, hogy Törpilla, a csábos, macsós mosolyát. Még a kocsija illatosítója is folyton a fejemben jár. Mintha az orromba férkőzött volna az az aroma. Hálás vagyok neki, azért, amit ma értem tett. Szembe szállt helyettem Lornával, kimentett egy magyarázkodás elől apuéktól, és foglalkozott is velem. Ha egyszer idősebb leszek, olyan fiút szeretnék magam mellé, mint amilyen ő maga. Bárcsak az illata is ugyanilyen lenne...

Hallottam, amint a házban kiabálja a nevemet, hiszen nem tudja hová tűntem. Ennyire aggódik értem?

– Ha baja esett, akkor nem tudom mit csinálok veled! – kiáltotta a kerti ajtónál állva.

Minden szavát kristálytisztán értettem, hiába volt még zárt állapotban az ajtó. Ezután nézett ki, majd meg is pillantott a sárgás lámpafényben, ahogy összekuporodva ülök a hintaágyon. Némán hozzám sétált és mellém ült a hintaágyra, egyúttal pedig magához is ölelt. – Hideg van itt kint, meg ne fázz! – simogatta a karomat, hogy felmelegedjek, ami ugyan meghozta a hatását az egész testemben. – Sajnálom Jade, az ő nevében is!

– Felejtsük el – engedtem el egy hamiskás mosolyt, amit ebben a fényben szerintem nem is látott.

– Nem csupán Bret lánya vagy, hanem nekem is jó barátom, szeretek veled lenni, és a korodhoz képest érettebb vagy. Az ott a szemeden egy harci sérülés, hiszen szembe szálltál az ellenséggel – elviccelte a dolgot, viszont jól esett a mondandója. – Büszke vagyok rád, de féltelek is ettől a közösségtől! – büszke rám, erre valami kellemes bizsergés futott végig a testemen.

– Köszönöm Josh! Azt hiszem apu nagyon ki fog bukni...

– Segítek majd tisztázni téged, úgyis elő fog venni engem emiatt – nevette el magát. – Gyere, menjünk be! – próbált lendületet adni a testemnek, hogy megmozduljon, de mintha lecövekeltem volna. – Dina elment, gyere nyugodtan! – így már szívesebben indultam vissza a házba.

Egy ideig játszottunk tovább, a következő emlékem pedig csupán az, hogy mozog velem a föld. Nem, ez nem a föld. Résnyire nyitottam a szemeimet, amik megakadtak egy mellkason, majd tekintetemmel felfelé vettem az irányt, és épphogy ki tudtam venni, hogy Josh karjaiban vagyok, még mielőtt visszaestem volna az álomvilágba. Újra magamhoz tértem kicsit, amikor az ágyra helyezett lágyan, és lassan ő is mellém feküdt.