Jade a csendes, visszahúzódó lány a tizenévesek megszokott életét éli: videójátékokkal játszik, na meg próbálja túlélni a mindennapokat az iskolában, elviselve az iskolai szekálásokat. Élete azonban fenekestől felfordul, amikor különös üzeneteket ke...
Nagyokat nyeltem, felelni azonban még mindig nem tudtam a kérdésére. Anya megfogta a kezemet, amit kicsit meg is szorított a pillanat hatására.
- Jade, ha nem mondod el, nem tudok segíteni neked.
- Nem fontos anya! Csak kérdeztem - hajtottam le a fejemet bánatosan.
- Hogyne lenne fontos, hiszen az első fiú, aki tetszik neked - emelgette büszkén a szemöldökét. - Helyes srác? - kérdezte mosolyogva, én pedig nem akartam infókat kiadni neki, mert tudom, hogy dühös lenne és csalódna is bennem.
- Igen, igen az... - nyögtem ki félénken.
- Kicsim, ez nem szégyen. Ez természetes dolog - én mégis szégyellem az érzéseim, hiszen nem lenne szabad...
- Tudom, anya! - válaszoltam kissé indulatosan. Tudom ő is csalódott lenne, ha megtudná, hogy egy sokkal idősebb férfi érte el, hogy ezt érezzem iránta. Zavaromban eltakartam a szemeimet két kezemmel. Nagyokat sóhajtottam, mire anyu rémületét éreztem meg az aurámban. Tudtam, hogy faggatni fog, de csak így tudtam elterelni a témát a sulis dologról.
- Van valami, ami megakadályozza, hogy elmondd neki? - úgy nagyjából huszonnyolc év korkülönbség. Zakatolt a fejemben ez a gondolat, amit inkább elakartam felejteni.
- Ha úgy nézzük, igen, de nem akarok erről beszélni anya!
- Jól van, megértem, de ha később szeretnél beszélni róla, velem megteheted! - szorította meg kissé a kezemet. Ezután felállt mellőlem, és az ajtóm felé vette az irányt. - Szólok, ha kész a vacsi - mondta egyszerűen, én pedig fellélegeztem, ahogy elhagyta a szobámat. Telefonom után kaptam a kezemmel, hogy megírjam Kyla-nak mi történt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
***
Remegve léptem a szekrényemhez, majd Kyla-val közösen kezdtük el szuggerálni az ajtaját, a következő pillanatban pedig egymásra néztünk.
- Nyisd ki, anélkül nem tudjuk meg! - tettem is szinte azonnal, amit mondott. Ahogy kinyitottam meg is ragadta tekintetemet az újabb boríték. Kyla arcára kiült a döbbenete, engem viszont nem ért meglepetésként. Féltem elvenni és felbontani, hogy ma mi áll benne. Kyla cselekedett helyettem. Feltépte a borítékot, de kissé eltépte az üzenetet is, mire morcosan néztem a barátnőmre.
- Szép volt Kyla! - dicsértem meg, kezéből pedig elvettem az üzenetet és próbáltam összerakni azt.
- I'll take... your pain... - forgattam kezeim közt a papírt. - and make it mine.
- When your hopes are falling - fejezte be Kyla a végét. - Ez a Shinjū! - mutatott a gyűrött és szakadt papírra.
- Köszönöm Sherlock! - vetettem rá egy lesajnáló pillantást, az idegesség pedig kezdett elterjedni az ereimben.
- Egyre többször használod ezt a Sherlockosdit.
- Két szó. Anyám és Josh.
- Ez három szó. Mindegy, mi a terved azzal? - nézett a papírra, amit kezeim közt szorongattam.
