°Gyermekkori legjobb barátom°

1.부분

" Épp ma költözünk el Deaguból, aminek kicsit sem örülök. Itt hagyom egyetlen legjobb barátom akit kis korom óta ismerem. Szét választhatattlanok voltunk ez idáig. Megprobáltam nem sírni de ez nem sikerült.

- Hé Minji gyere. - ölelt magához. Aki ezt látja biztosan azt hiszi, hogy egy pár vagyunk pedig csak legjobb barátok. - Ne sírj kérlek! Tudod, hogy még fogunk egyszer találkozni. - suttogta fülembe. Ami miatt egy kis görbület húzódott szám sarkába.

- Hiányozni fogsz retardált palacsinta. - mosolyogtam rá, ő pedig egy puszit nyomott az arcomra.

- Te is nekem szinglikalincs. - kucogot fel. - Na menj törpe. - lökött egy kicsit rajtam, hogy végre induljak már el.

- Szeretlek retardált palacsinta. - nyomtam egy utolsó puszit az arcára.

- Nálam soha jobban szinglikalincs. - mosolygott. Ez volt az utolsó szó amit hallottam tőle."

- Jaj Mimi még mindig nem felejtetted el? - kérdezte anya egy sóhaj kíséretével. Mire egy aprót bólintottam.

- Anya, hogy tudnám el felejteni? - kérdeztem, majd fel vezettem tekintettem a laptopomról anyára.

- Tudom kicsim tudom. - mondta szomorúan. - De most költözött a szomszédos házba egy elvileg veled egy idős fiú. - mosolygott azzal a sejtelmes mosolyával.

- Haj anya mit kezdjek vele? - kérdeztem nevetve, majd tekintettem újra a gépének szenteltem. Mindig ezt hajtja nekem anya és apa is, hogy keresek már végre magamnak egy aranyos még is törődö fiút de nem fogják fel, hogy én engem nem érdekelnek. Már öt éve, hogy ide költöztünk, azóta anyáék nyomozóként dolgoznak a Szöuloi nyomozó hatósági irodában. Én is, hogy ha ki végeztem a sulit ott fogok majd dolgozni. És most nyáron ha minden jól megy már mehetek is gyakornoknak. Kis korunkban Yoongi-val is ez volt az álmunk amit én úgy tűnik valóra is váltok de ő róla sajnos semmit sem tudok ami nagyon zavar.

- Kim Minji élsz még? - lobálta előttem kezeit anya és csak akkor jöttem rá, hogy-hogy el bambultam mint ahogy általában.

- Mit is mondtál? Bocsánat el bambultam. - Nevettem fel kínosan és a fülem mögött kezdtem el vakarni amit ugyan de Min Yoongi-tól loptam.

- Jaj te lány. - nevetett anya. - Csak annyit mondtam, hogy át hívtam vacsorára a szomszéd srácot. - kacsintott. Hirtelen nem is értettem miről beszél de után tudatosult bennem, hogy még is mit mondott.

- Hogy micsoda? - tágult ki a szemem.

- Jól hallottad drága Minji. - kacagott anya és már el is tűnt a konyhában.
Miért csinálják ezt? Mit tettem? Szépen lassan fel csoszogtam a szobámba elmosolyodtan amint be léptem a szobába mivel, Tami éppen ott feküdt az agyamon. Oda sétáltam és be feküdtem mellé. Lassan és óvatosan elkezdtem simogatni puha kis szőrös testet. Ő amint meg érezte kezeimet fel tápászkodot és hozzám bújt ami egy mosolyt csalt az arcomra. Tami-t még Yoongi-tól kaptam egyik szülinapomra. Remélem egyszer újra látlak retardált palacsinta. Elmosolyodtam és magamhoz ölelve Tami-t hunytam le szememet. Nem aludtam csak pihentem. Hirtelen a csodálatos csendet a csengő zavarta meg. Morogva de fel alltam és le csúszógtam mivel úgy hallottam senki sem akar ajtót nyitni így rám maradt a sor. Amint oda értem az ajtóhoz kinyitottam és hát gondolom a szomszéd srác állt az ajtóban.

- Szia szomszéd. - mondtam mosolyogva.

- Szia Szinglikalincs. - mondta és végre rám emelte tekintetét. És még csak most eset le, hogy mit is mondott. Yoongi hívott mindig szinglikalincsnak.