°Gyermekkori legjobb barátom°

9.부분

- Jagi az a ruha nem jó! - csóválta fejét. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Be harapott alsó ajkakal mért végig, amin persze én jót szórakoztam.

- Oppa akkor még is miben menjek? - nevettem, ami persze neki nem nagyon tetszett, ezt tudatom rá is adta azzal, hogy közelebb lépkedett és mélyen a szemeimbe nézet.

- Felőlem lehetsz meztelen is. - mosolyodot el kajlán, megforgattam szememet és én is közelebb lépkedtem. - Jagi kapok egy csókot? - kérdezte ártatlanul pislogva.

- Nem. - nevettem, de ő befogta számat egy egyszerű mozdulattal. Kezeit derekamra vezette közelebb húzott magához és ajkaimra tapadt. Megnyalta alsó ajkam ezzel be jutást kérve, amit persze meg adtam neki.

- Ha most nem állok le akkor a fülkében foglak megdugni. - dörmögte a fülembe, amin persze jót szórakoztam.

- Otthon a tiéd vagyok ha akarod? - mosolyogtam felrá. Elgondolkozott és egy feloldas mosoly terült végig az arcán. - Túl nagy a fantáziád oppa. - csóváltam a fejem mosolyogva. Vissza akartam sétálni a fülkébe, de kaptam egy jó nagy ütést a seggemre. Vissza fordultam a barátom felé aki úgy tett mintha mi sem történt volna.

- Ne várd meg míg haza megyünk. - mosolygott. Megforgattam a szememet és egy elégedett mosollyal az arcomon be mentem a fülkébe.

━━━━━━━༺۵༻━━━━━━━

Össze kulcsot kezekkel léptünk ki a kis üzletből, de Yoongi egy mozdulattal pózt cserélt így derekamra vezette kezeit és így húzott közel magához.

- Annyira utalom, hogy a férfiak megbámulnak. - morogta egyhangúan.
Megálltam és magamhoz öleltem.

- Ne félj nekem rajtad kívül senki sem kellene! - mondtam és még jobban hozzá bújtam.

- Hidd el jagi rajtad kívül nekem se senki. - csókolt meg, amit persze egyből viszonoztam. Mélyiteni akarta csókunkat, de egy öreg néni megszólt minket.

- Menjenek szobára. - kiabálta amin meglepődtem, de ahogy gondoltam Yoongi is.

- Asszonyom ez már a 21. Század - mondta Yoongi és össze kulcsolta kezeinket, majd el sétáltunk. - Az ilyen vén asszonyoknak mi bajuk a fiatal parókal, de komolyan? - kérdezte inkább magától mint tőlem, amin jót mosolyogtam.

- Nyugi már. - simítóttam karjára.

- Hát de-de...- nem hagytam, hogy befejeze. Mivel is egy egyszerű mozdulattal fel pipcskedtem és az ajkaimat az ővéhez érintettem, ezzel egy csókba hívva.

- Ilyent többször is csinálok csak hogy kapjak ilyen ingyen puszikat. - mosolygott. Megforgattam szememet és elindultam haza felé. - Várjál meg asszony! - mondta mire én jót nevettem rajta.

- Gyere már papa. - nevettem és kezeinket össze kulcsoltam. Pár perc után Yoongi teloja meg csőrent. Elő kotorta zsebéből és füléhez emelte.

- Aham oké. Körülbelül fél óra és otthon vagyunk! Oké gyere nyugodtan! Jó csá! - nyomta ki a készüléket.

- Fogadni merek, hogy Hobi volt az. - néztem a mellettem álló fiúra.

- Igen, de így lőttek a mai programnak. - bigyeztetett le alsó ajkát, ami annyira cukivá tette, hogy az nem igaz!

- Nincs is semmilyen programunk mára. - gondolkodtam el.

- Ne felejtsd szavad asszony! Az mondtad, hogy idézem: "Otthon a tiéd vagyok, ha akarod!" - mondta. Bezzeg ezt megjegyzi!?

- Ahh oké, de amúgy az egész este ott lesz még! - rántottam vállat.

- De csak rád nézek és kicsi Yoongi már akcióba is lépett. - sóhajtott egyet amin persze jót szórakoztam magamban.

- Édes szent Mária segíts meg. - nevettem. Amint haza értünk le pakolunk és a nappaliba vonoltunk. Fejemet Yoongi ölébe hajtottam és úgy néztem a szép arcát.

- Hobi mindjárt itt lesz. - motyogta és gyönyörű mogyoró barna szemeit rám vezette. - De ez így nem jó, én nem bírom ki! - esküszöm jó nézni ahogy szenved. Tudom gonosz vagyok.

- Nagy fiú vagy már ki bírod! - nevettem, de ő neki ez nem nagyon tetszett. Ezt azzal tudatomra is adta, hogy menyasszony pózba felkapot és az emelet felé kezdet el sétálni velem. - Min Yoongi rakj le. -nevettem. De pont akkor ért be velem a szobába. Az ágyhoz sietett és rá rakott fölém kerekedett és már ajkaimra is tapadt.

- Yoohngi Hhhobi nem shokára itt lehet. - próbáltam egy értelmes mondatot ki mondani. Mintha megse hallotta volna.

- Nem baj. - mondta, de mégis abba hagyta aminek őrültem. - Nyugi baby este nem menekülsz! - kacsintott. Elnevettem magam, majd hozzá bújtam.

- Nem értelek titeket fiúkat, van egy oltári sexy oldalatok, de kurva cuki is. - babráltam a pólójával, ő pedig a hajamal.

- Miért nektek lányoknak nincs? - kérdezte és meghúzta a hajam, egy szúrós pillantásal díjaztam meg amin persze jót szórakozott. Így játszunk? Oké Min Yoongi! Egy könnyű mozdulattal az ölébe ültem és egy féloldalas mosoly terült el az arcomon. Annyira bírom, és még a kezeit is a derekamra vezette, be szarok. Ennyire nem lehet kanos?

- Kanos. - nevettem és a mellkasára dőltem. De nem szálltam ki az öléből, miért tenném?

- Meghalok! - mondta pár perc múlva én pedig kérdőn emeltem rá tekintettem. - Nem bírok kis Yoongi-val. - sóhajtott, mire én belőlem kitört a nevetés.

- Yoongi ennyi erővel miért nem mondod meg Hobi-nak, hogy ne jöjjön, mert dolgod van? - vetettem fel a kérdést. Már nyúlt is a telefon ért, ami miatt még jobban felnevettem.

- Szia Hobi!  Nem érek rá ma bocsi! Minji-vel vagyok és hát ja igen! Oké akkor holnap szia és köszi! - tette le a készüléket.

- Kész vagyok tőled! - nevettem. - De estig akkor is várnod kell. - nyújtottam rá a nyelvem, felsohajtott és megrázta fejét. Mi lesz még itt édes jó istenem!