Hírességbe Szeretve

Megint?

Amikor kiszállt Klau a kocsiból Brúnóval ketten maradtunk. Egy-két percig csendben ültünk a kocsiban. Élveztük egymás társaságát Az autó motor hangját és a mellettünk elsuhanó motorok, és autók zaját hallgattuk. Legszívesebben bevallanám neki mennyire szeretem és egy kicsit sem zavar a múltkori lefekvésünk. Bevallanám neki mennyire szeretem a hangját az illatát,a nevetését,a mosolyát. Bevallanám neki hogy mindent szeretek benne. Bevallanám hogy mennyire szeretek vele lenni. Bevallanám neki mennyire szeretném ha együtt lennénk. Mindent bevallanék neki. De nem tehetem. Ha ő nem így érez teljesen fölöslegesen égetném magam elötte.

-Honnan jött ez az ivászat?-Kérdezte közben rám figyelt. Leállította a motrot és a világítást is. Rám szegezte a tekintetét amitől egy kicsit elpirultam az tuti...

-Hát...-Most mondjam el neki hogy sírós streaket küldtem a barátaimnak és ez miatt csinált Kau egy csoportot amiben megbeszéltük hogy kimegyünk?-Igazából...

-Mond nyugodtan. Nem eszlek meg.-Viccelődött de én most nem tudtam nevetni.-Nem nevettél. Itt komolyabb baj van. Na mesélj csak. Én rontottam el valamit? Nem kellett volna oda mennem? Nem kellett volna babámnak hívom téged? Mit rontottam el?-Ahw de édes! Most is magát okolja amiért nem nevettem vele. A kezeit a combomra tette és a szemembe nézett. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Talán 10cm választott el minket.-Mit rontottam el?

-Amikor otthon voltam...annyira aggódtam érted és az is eszembe jutott...mivan többé nem keresel...Ha megfeledkeztél rólam...Ha már más nővel vagy...És elkezdtem,sírni...Küldtem egy streaket a barátaimnak. Klau akkor csinált egy kisebb osztály csopit. Azok az emberek vannak benne akik nagyon jóba vannak egymással. Akik kint voltak. Ott találta ki Klau hogy menjünk ki. Nekem nem volt választásom...Klau azt mondta minden féle képpen mennem kell. Te nem rontottál el semmit. Amikor meghallottam hogy babámnak hívtál majdnem elsírtam magam. Nagyon édes voltál. És annak is örülök hogy oda jöttél hozzánk.

-Amióta ismerlek nem néztem egy nőre se. De mégis én rontottam el. Nem írtam neked. Ha írok neked nem sírsz. Miattam sírtál. Én vagyok a hibás. Egy utolsó barom vagyok. Megsirattalak téged. Eddig ha valaki miattam sírt nem nagyon érdekelt de te. Te más vagy. Rád másként tekintek. És ezt én sem értem. De te más vagy. Nem csak egy lány. Hanem úgy érzem hogy te vagy A lány. Mivel tehetném jóvá?

-Most komolyan Brúnó?! Egy nap kétszer is megsiratsz?! Ekkora egy veréb vagy?! Meg az exem aki nincs is az is kedvesebb...És még ezt akarod jóvá tenni?!-A végére már majdnem sírva nevettem. Sírtam mert Brúnó nagyon szépeket mondott. Majdnem nevettem azon amiket mondtam. Reménykedtem benne hogy észre veszi,nem igazából mondom csak viccelődök.-De komolyra fordítva. Nagyon nagyon édes volt ez tőled. És ezzel jóvá tetted. A találkozásunk utáni sírásomat azzal tetted jóvá amikor oda jöttél hozzánk ott voltál mellettem babámnak hívtál. Volt kinek neki dőlnöm. Volt kinek az illatát szagolgatnom. Volt kire felnéznem és elmosolyodtam. És most csak elérzékenyültem. Nagyon cukikat mondtál nekem. Senki nem mondott még ilyen szépeket. Csak te.-A jobb kezem felemeltem a combom mellől és Brúnó mellkasára tettem.-Te.

Mintha megérezte volna mit akarok úgy csapott le az ajkaimra és kezdte ez falni őket. Gyorsan reagáltam és vissza csókoltam a kezei a derekam ölelték át vagy simogatták míg az enyémek felfedező útra mentek. Benyúltam a pólója alá és a kockáit tapogattam végig,néha belenyögtünk a csókunkba.

-Menjünk haza. Ott jobb lesz.-Szakította meg a csókunk.

-De nekem haza kell mennem. Hozzám haza. Nem hozzád.

-Akkor majd azt mondod hogy Klaunál alszol. Mert az közelebb van ti elvagytok fáradva ezért oda mentetek. Vagy nem tudom. De nekem kellesz. Nem csak most...Bármelyiknap. Csak úgy kimenni beszélgetni vagy valami.

-Indulj. Hozzád megyünk.-Néztem rá. Ő szinte rögtön (egy apró csók után) indította az autót és száguldozott hazáig. Szerencsénk volt mert még rendőr se volt azt utakon,csak néha néha pár autó. A fél vagy több órás utat tizenöt perc alatt megtette csak azért hogy minnél hamarabb ketten lehessünk. Miután kiszállt a kocsiból oda sietett az én ajtómhoz és kinyitotta nekem miután becsukta az ajtót és bezárta a kocsit elindultunk a házába.

-Már ismersz mindent.-Ennyit mondott amikor beléptünk és rögtön az ajkaimnak esett. Újból.

Siettem megírni ezt a részt ezért lehet több hiba lesz benne mint az előzőekben de remélem tetszik ez a rész is. Köszönöm a sok pozitív kommenteket.❤️🥰 Sietek a kövi résszel de most a többi könyvembe szeretnék írni szóval lehet hogy egy ideig kihagyás lesz,sajnálom.❤️