Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Leszállt az este a számunkra idegen városra.
A tegnapi koncert zaja még mindig a fülemben csengett újra meg újra.
A turnénk utolsó helyszíne ez a gyönyörű, de mégis zajongó város volt, ami szerintem mindenki szívében különleges helyet foglalt el.
Milyen csodálatos is volt ez a párizsi koncert!
Egyszerűen szavakkal leírhatatlan dolgokat éreztem ott a színpadon állva több mint tízezer emberrel körülöttem, akik csak miattunk jöttek el.
Minden tökéletesen ment, legalábbis én így éreztem.
Talán el is tudtam feledkezni ez által azokról a dolgokról, amik mostanában a fejemben kavarogtak megállás nélkül.
Az adrenalin elvette az aggodalmamat. A közönség, az armyk új dolgokkal töltötték meg a szívemet, ami sajgott mikor Jiminre gondoltam, vagy egyszerűen néztem.
Nem volt rendben velem valami.
Valami megváltozott, és ez csak egyre erősödött bennem.
De nem tudhattam, hogy az érzéseim ugyan azokra az érzésekre találnak.
A világ egyik legnagyobb együttese lettünk.
Hogy fogadná el bárki is, ha rájönne arra, hogy két tag bizony jár egymással...
Sehogy sem jönne ki jól, veszélybe sodornám vele az egész banda karierrjét. Nem csak magamat, hanem a többieket is.
Talán még az életüket is megkeseríteném ha kiderülne.
Ezért reméltem, hogy Jimin csak azért ejtette ki a száján azokat a szavakat aznap éjjel, amit soha nem akartam volna hallani.
-Jungkook... szerintem inkább csak maradjunk barátok mint eddig, rendben? Maradjon ilyen a kapcsolatunk...
-Azt hittem, hogy te is azt érzed amit én! Kérlek.. csak adj egy esélyt ennek, adj egy esélyt nekünk! A-az a csók nem jelentett számodra sem-
Hagytam.
Hagytam, hogy egyszerűen elsétáljon, és faképnél hagyjon engem.
Hagytam, hogy összetörje a szívemet a szerelem városában, miknek darabjai azóta hullanak le a mélybe, egyenesen az Eiffel toronyról, ahol azt hittem az ember csak boldog pillanatokat ültethet.
Jimin hát döntött.
És én ezt nem akartam elfogadni.
A mi életünk lenne. A mi szerelmünk. Híresek vagyunk... de miért ne élhetnénk úgy az életünket mint bárki más?
De ott talán rájöttem, hogy neki, az idősebbnek lehet igaza.
Lehet, hogy két fiúnak, két férfinek mégsincsen közös sorsa.
