Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Miért nem tudhatom, hogy hová megyünk?-türelmetlenkedett Jimin mellettem ülve immáron az autómban.
A nap még jócskán az égen ragyogott, de reméltem, hogy miközben vacsorázunk ott, végigtudjuk nézni a naplementét közösen.
Csak ő és én.
Nem tudom elmondani, hogy hányszor álmodtam erről.
Hogy hányszor álmodoztam arról, hogy megfogja a kezem, hogy megcsókol.
Vagy csupán azt, hogy összebújunk a kanapéján vicces filmeket nézve. Bámulva a tévét, és bámulva egymást.
Vagy csupán beszélgetünk, elveszünk egymás szavaiban és társaságában.
Ha vele tudnék elveszni nem bánnám egy pillanatig sem.
Ha nem lenne hová, csak felé.
Kezem a térdén pihent. Nem volt igazán nagy a forgalom.
Napszemüveg takarta a szememet, hiszen erősen tűzött a nap.
-Meglepetés-válaszoltam egyszerűen megsimogatva a lábát.
Jimin az ablakon nézelődött kifelé.
-Busanba megyünk ugye?-kérdezte egy idő után-Elviszel Busanba?-örült meg jobban.
-Nem tudoom- próbáltam leplezni, nem akartam, hogy kitalálja és lelője a meglepetést.
-Hát jóó. De amúgy-váltott témát hirtelen-Szerintem jól csináltuk a kamerás dolgot. Szerintem senki sem vette észre, hogy tudoood-
Aranyosan mondta, tetszett nekem.
-Tényleg egy lakatlan szigeten ragadnál velem?
-Tényleg millió sikoltozó lánnyal maradnál egy szigeten?-durcázott be hirtelen.
-Nem úgy gondoltam-magyaráztam-Túl egyértelmű lett volna ha téged mondalak. De amúgy én is így vagyok vele hidd el.-simogattam meg a lábát nyugtatóan mégegyszer.
Egy ideig nyugton maradt az én hiperaktív szerelmem, de végül totál elpirulva kaptam egy puszit az arcomra.
-Aranyos vagy Jimin-adtam hangot gondolataimnak.
Az út 3 óra volt.
Bevallva kissé elfáradtam a vezetésbe, de minden percét imádtam.
Jimin angyali hangját hallgatva egyre csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan lehet nekem ilyen csodálatos párom.
