Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Párizsi érzéseim megmérgeztek minket.
Miért sírok? Miért érzem azt, hogy semmit sem érek? Miért fáj a sok emlék? Miért ölnek meg? Miért zúznak darabokká?
Olyan vagyok mint egy zsák kavics Nehéz, és csak súly a válladon, amit legszívesebben eldobnál.
Miért úszkálnak mások boldogan az emlékekben és én miért, miért fulladtam beléjük?
Bárcsak olyan hamar eltűnnének a könnyeim, amilyen hamar ők elfelejtettek engem Fáj a mellkasom, szúr Komolyan ilyen vagyok?
Komolyan ennyire nem vagyok senki? Nem tudok megnyugodni Meghalok, istenem, meghalok Meg mindig az a senki vagyok.
Nem kapok levegőt. Nem kapok, levegőt
Nem tudok beszélni annyira szorít a mellkasom
A könnyeim két oldalt folynak le az arcomról
Nem bírom....
A papírok elszakadtak és elvágták az ujjaim, éppen annyira mint a szívemet.
A papír éle megkarcolt, ami közben darabokra szakadt. A szavak üres betűkké alakultak egymás mellett. Értelmetlen szókapcsolatokat alkotva. Senki sem tudta már volna elolvasni őket.
Senki,én sem.
Csak azt reméltem, hogy ez nem az a papír.
Nem az, amin mi hullottunk darabokra és a szerelmünk.
Szerettem volna azt hinni, hogy ez semmit sem jelent.
De valamit persze jelentett ha már a látszatot eltakarta.
Mély csend ült a mindig hanggal és vidámsággal teli teremben. Nem szóltunk, senki sem szólt.
Az idegesség magába fojtott.
Azt éreztem mindennek vége. Mindennek, amit sikerült felépítenünk. A szemeink minden este lecsukódnak de nem mindegy hogyan, s kivel.
Nyugodt szív szép álmot lát.
A másik szív csak forgolódik, és hagyja, hogy a démonai etessék a gondolatait és elméjét.
De akkor miért van az, hogy a démonainknak nincs igazuk? Csak mindig táplálja őket valami. A rossz érzések.
Mit tettünk, hogy azt gondoljuk, hogy ez a világ túl gonosz hozzánk?
Néha csak mi vagyunk túl jók. Borzasztóan nagyon ezt éreztem. A szerelmünk nem rossz dolog.
Mégis félni kell, hogy világot lát.
Vihar előtti csend lepett körbe minket.
Aztán robbant minden. Jimin kezeiért tapogatóztam bevallom, kissé ijedten, mert nem akartam őt elveszíteni.
