Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy nagy sóhajtás hagyta el ajkaimat ahogyan Yoongi után indultam a sötét épületben, kezemben a ruháimmal.
Kicsit megcsapott a kintről beáramló huzat így hamar libabőrös lettem.
Csak egy lámpa égett a hotelben magányosan világítva, de nem elég erősen ahhoz, hogy teljesen kivehetővé váljon az arcom, vagy a testem.
Félhomálynak is nevezhetnénk ezt, de sokkal inkább egyfajta hangulatként fogtam fel.
A fotocellás ajtó résein beáramló szúrós párizsi levegő csapta meg a nedves bőröm, ahogyan egyre közelebb értem.
Magamra rángattam gyorsan a pólómat, és próbáltam utolérni Yoongit.
Hangtalanul szeltem a lépcsőfokokat, a portás fittyet hányva rám nyomkodta a telefonját ami bevilágította keskeny arcát.
Megkönnyebbültem, habár ő is tisztában volt vele kik is szállnak meg nála.
Talán a tudat, hogy nem beszélek franciául és nem tudnám üdvözölni őt megfelelően.
Az egyetlen szó ami igazán megmaradt nekem az a 'merci' volt, így nem fáradoztam azzal, hogy kinyissam a számat mondva egy totál nagy butaságot.
A lépcsőfokokon nehezemre esett lépkedni, mintha reményeim utolsó darabjai hullanának le mögöttem, kényszerítve engem egy újabb lépésre, ami hamarosan abbamarad megérkezve oda, ahol nem szerettem volna kilyukadni.
Yoongi ráérősen sétált - hozzám képest cammogott- és csodáltam, hogy ebben a lassú tempóban eljutott idáig is.
Nem tudtam, hogy mit mondjak neki. Nem tudtam, hogy hogyan kezdjem el azt, amit mondani készülök.
Hogyan mondjam el a dolgokat neki amik a szívemben égnek megingás nélkül...?
Lenne pofám azt kivánni bárkitől is, hogy elfogadjon engem így?
Hiszen mi van ha az a csók komolyan egy hiba volt? Mi van akkor ha Jimin igazából nem is élvezte a helyzetet?
Hogy tehettem ezt? Biztos megutált. Visszautasított, faképnél hagyott.
Én pedig azt a reményt szorongattam magamhoz, amit ő utána a folyóba hajított.
*Együtt*
A nem létező lakatunk hangos csattanással ért földet a szerelmek hídján több ezer más lakattal együtt véve, mik fent tudtak maradni.
Csak a miénk nem.
Ezúttal nem a kulcs esett a folyóba, hanem a lakat ami szerelmünk záloga lehetett volna, de mostmár sohatöbbet nem találja majd meg senki.
